Férfi kézilabda csapatunk vezetőedzőjével beszélgettek.
A zöld-fehérek természetesen nem elégedettek a helyzetükkel, ennél többre számítottak. Szombaton a táblázat első felében tanyázó Komlóra látogatnak, azaz ezúttal sem nekik áll a zászló.
Azonban, „a tabellából nem szabad kiindulni, mert ez az a bajnokág, ahol bármelyik pályán bármi megtörténhet, nyilván a három nagycsapatot kivéve” – utalt arra Adorján, hogy a a Szeged, a Veszprém és a Tatabánya ellen jószerivel csak le kell játszani a meccseket, az eredmény nem kérdéses, azonban a további mérkőzések nagyon szorosak, általában egy-két gólon múlik a pontok sorsa.
Éppen emiatt Komlóra sem feltett kézzel látogatnak, még ha a jelenlegi helyezésük és az NB I-es hagyományaik alapján a házigazdák valamivel előrébb is tartanak.
Felkészülten utaznak a hazai pályán meglehetősen stabil ellenfelükhöz, céljuk, hogy ne ragadjanak be, kellő precizitással fejezzék be a támadásaikat, így meccsben maradva a félidőre, amely alapot adhat a sikerre. A szakember szerint egyébként is az egyik legnagyobb tanulsága az ősznek: nem engedhetik meg maguknak, hogy rendre nagy hátrányt összeszedve energiáikat őrölve igyekezzenek visszakapaszkodni.
„Eljött az az időpont az életünkben, amikor azt a bizonyos gátat, amelyet nagyon sokszor emlegettünk már, azt át kéne szakítanunk” – jelentette ki a Fradi edzője. Úgy érzi, az elmúlt másfél évben érkező 15 új játékos összeszoktatása kombinálva az osztályváltás nehézségeivel időigényes folyamat, de december végére a kitűzött pontmennyiséget be szeretnék gyűjteni.
Nem számszerűsített, azt viszont elismerte, a téli szünet kezdetén lehet húzni egy vonalat, megvizsgálva, mit valósítottak meg a terveikből, mennyire járnak jó úton a végső cél, a bennmaradás felé, amely a további építkezés alapja.
Az esetleges igazolások is annak a függvényei, hány ponttal rendelkeznek majd egy hónap múlva. Egyelőre szükségesnek tartja az erősítést, „de ez még várhat, ha úgy alakul, akkor lehet hogy már meg sem kérdeznek engem” – vázolta, hogy addig még teljesíteniük kell, mert a türelem sem határtalan a csapat felé.
