Az ulloi129.hu közösségének kedvenc nyomozója ma negyven éves.

Sherlockkal, vagy ahogy a Fradin kívüli világban ismerik Huber Szebasztiánnal először az NBII-es korszakunkban találkoztam, a népligeti Ági presszóban, nem sokkal azután, hogy az amúgy élénk közéleti életet élő fradista, először szánta rá magát, hogy az interneten is aktív legyen, hogy tehessen a szeretett klubjáért – még a szépemlékű ftcpe.hu kommentszektorában. Egyhamar az akkor még működő Paracelsus sörözőbéli társaság oszlopos tagja lett. Bár az Üllői129 néhány hónappal későbbi indulásakor még nem szerkesztette a honlapot, a háttérben hamar fontos szerepet vállalt az oldal működésében. 2011 elejétől pedig a napi munkába is bekapcsolódott, az egyik alapító szerkesztőtárs távozása után. A részletekbe kár belemenni, legyen elég annyi, hogy ennél jobb cserét csak Sir Alex Ferguson tudott bemutatni, egy májusi, barcelonai szerda éjszakán, 1999-ben.

Sherlock azóta is az oldal kiemelkedően fontos oszlopa, aki a családja és a ferences atyák adta erkölcsi értékek és a mély történelmi ismeretei segítségével A.C. Doyle emlékezetes hőséhez hasonlóan mindig képes átlátni, kontextusba helyezni a legbonyolultabb helyzeteket is, a Fradinál és azon kívül is. Szinte mindenkivel képes megtalálni a közös hangot, így nem csoda, ha rengeteg ismerőse, barátja van – nincs olyan hely az országban, ahol ne futna bele azonnal valakibe -, de ami ennél sokkal fontosabb: mindig talál időt rájuk, bármilyen elfoglalt is legyen. Műveltségének, humorának hála minden beszélgetés, vita élmény vele, talán csak azt kivéve, mikor a német autópályán hazafelé a zene kerül szóba….

Nincs más hátra, mint Petivel együtt megköszönnünk a barátságát, már várva a következő évek, évtizedek további közös kalandjait, győzelmek után boldogan énekelt Fradi-indulóit! Isten éltessen, Sherlock, drága barátunk!