A Vardar ellen debütáló Grétit kérdezték az első Bajnokok Ligája meccséről.

Izgultál?
Rettenetesen, de ki ne izgulna ilyenkor? Már a meccs előtti napokban ki-kitörtek belőlem az érzések, és rendre meg is osztottam Csibével, a szobatársammal, hogy mennyire izgulok.

Épp a másik veteránnal…
Elmondta, hogy ő miként élte meg egy évvel ezelőtt, elvégre ő akkor debütált, aztán hozzátette, hogy ez valóban nem egy junior meccs lesz, sőt, még csak az NB I-hez sem hasonlít majd, de azt is, hogy minden percét élvezem majd.

Mire beálltál feloldódtál már?
Akkor izgultam csak igazán, amikor szólt Gábor, hogy menjek, az első labdaérintéseknél meg még remegett a kezem, minden bajom volt, de szépen lassan megszoktam, aztán már csak a pályát láttam, sikerült kizárni külső tényezőket.

Még azt is, hogy az olimpiai ezüstérmes, BL-győztes, kétszer is a sorozat legjobb jobbszélsőjének megválasztott Jovanka Radicsevics állt veled szemben?
Ez valóban nagyon különleges volt számomra, lényegében rajtuk, az ő játékukat nézve nőttem fel, még az is élmény volt, hogy most faultolhattam őket.

Azért itt nemcsak faultokról volt szó, két gólt dobtál, ráadásul kettő helyzetből!
Ezt például csak a meccs után sikerült feldolgozni… Amikor próbáltam felidézni a góljaimat, nem is emlékeztem a lövésekre, annyira benne voltam a meccsben. A lefújást követően egyébként Zizitől kaptam az első gratulációt, megölelgetett és ebből tudtam, hogy azért kicsit szabad örülni, pedig nem voltam benne biztos.

Mi járt a fejedben, amikor megláttad a lehetőséget, ráindultál és beugrottál?
Gábor azt mondta, hogy lehet hibázni, nem veszi le a fejünket, csak javítsuk ki – ezzel próbáltam magam nyugtatni, és amikor oda kerültem, szinte már olyan volt, mintha edzésen csináltam volna. Sokat videóztunk a kapusokból, megbeszéltük, hogy hova lehetne lőni, melyik területeket hagyják általában szabadon, illetve az első félidőben láttam, hogy mi történik a pályán, külön figyeltem a szélsőink lövését és próbáltam kitalálni, mi a jó megoldás. Amikor beugrottam, egyből észleltem, hogy Amandine Leynaud persze teljesen mást csinál, mint amit megbeszéltünk, úgyhogy azt lőttem, ami „benne volt a kezemben”.

Boldog voltál azért az összecsapást követően?
A szüleim és a barátaim is gratuláltak, miután hazaértünk, és jó érzés, hogy bemutatkoztam, de van bennem hiányérzet, amiért nem győztünk.

Majd talán a második fordulóban.
Nagyon várom már, hétfőtől kezdve csak a Larvikkal foglalkozunk. Tudom, hogy most még jobb lesz a hangulat a csarnokban, nagyon bízom benne, hogy sok szurkolónk segít majd minket. Újdonság lesz nekem ez is, de remélem, hogy nem izgalomba megy át, hanem feldob, hogy nekünk szorít mindenki.

Fradi.hu