A Fradi edzője a régi idők focijáról és arról is beszélt, hogy mikor távozik a Fraditól.

1992-ben még igazi foci volt, mármint arra gondoltam ezzel, hogy igazi “futballséróm” volt. Ma már csak nevetek magamon, Rudi Völleren meg a többieken. Az életemben mindent a focinak köszönhetek, mindig szeretni fogom. Ezért sem idegeskedem, hogy elveszíthetem az állásom, mert nem munkaként tekintek rá. A bizonytalanság ugyanúgy része a focinak, mint a cselek és a gólok. A labdarúgás persze változik: kevesebb idő jut a gondolkodásra és a bírók jobban védik a támadókat.

Edzőként nem befolyásol, hogy több vagy kevesebb néző van, mert ugyanúgy a legjobb tudásom szerint készítem fel a csapatot. Viszont a játékosokon így kisebb a nyomás, hogy Magyarországon kevesebb néző van, mint a Bundesligában, ahol ha hibázol nem pár ezer, hanem több tízezer ember követeli, hogy cseréljenek le. Az is nagy különbség, hogy itt nincsenek olyan minőségi keretek, hogy súlyos következményei legyenek egy rossz teljesítménynek.

Úgy gondolom az akkori tudásommal ma is beférnék a német válogatottba, a 4-3-3-as rendszerben szélen vagy középen, mert az intenzív letámadás és a feltolt védekezés feküdne a stílusomnak. Azt hiányolom a játékosoktól, hogy nem figyelnek mielőtt átveszik a labdát, nem készülnek fel a helyzetre, ahogy a budapesti utcákon vezetés közben, ahol fel kell készülni arra, hogy valaki mondjuk ki akar szállni az autójából.

A török és szaud-arábiai munka után készültem visszatérni a Bundesligában, de éppen nem adódott lehetőség, úgy éreztem a Fradi a megfelelő hely. Azóta lett volna lehetőségem rá, hiszen tavaly is volt élvonalbeli ajánlatom, de maradtam, mert úgy érzem még nem fejeztem be a munkát a Fradinál. Van úgy, hogy azt érzed, hogy elvesztetted a motivációt vagy a csapatnak új impulzus kell,de egyiket se éreztem még. Meglepett, hogy ilyen hamar elfogy a türelem egy sérülésekkel megtizedelt csapattal szemben, döntetlenek után is élesen kritizáltak egy bajnokság elején, amikor mindenki keresi a formáját. Olyan ember is kritizált, aki nem ért a focihoz. Amikor vesztettünk mindenki nyilatkozatot kért, most sokkal kevesebben érdeklődnek, de a futball ilyen.

Nem eredményfüggő, hogy mikor érzem azt, hogy már mindent elértem a Fradinál, hanem amikor nyűg lesz felkelni, amikor úgy érzem, hogy nem tudok többet adni a klubnak. Az elnök úr végig bízott bennem, mihelyst úgy érzem nem tudok többet adni a klubnak neki szólok elsőként, akkor is, ha élő szerződésem van, de egyelőre nincs ilyenről szó.

forrás: Nemzeti Sport