Klubunk korábbi remek játékosa, jelenlegi utánpótlás edzője sokat kap a gyerekektől.

– Pályafutása befejezése után egyértelmű volt, hogy nem szakad el a sportágtól, és edzősködni kezd?
– Nagyon érdekes helyzet volt, mert amíg élsportoló voltam, el sem tudtam képzelni, hogy valaha edzősködni fogok, úgy éreztem, nem tudok elég kemény lenni, viszont amikor abbahagytam, nagyon hiányzott a közeg. Nagyon jó nevelőedzőm volt Soltvadkerten, Kovács Katalin személyében. S amit tőle kaptam anno, azt akartam továbbadni a gyerekeknek.

– Viszont éppen fordítva kezdte, mint legtöbb kollégája, hiszen a felnőttektől váltott a gyerekekhez.
– A legtöbb korosztályban már volt szerencsém dolgozni, s nem titok, mindegyiket nagyon élveztem. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, de most, a serdülők között hihetetlenül jól érzem magam, hiszen rengeteget kapok a gyerekektől. Csillogó szemmel jönnek le a pályáról, élvezik a kézilabdát.

– Abban viszont nincs nagy változás, hogy edzőként is ugyanazok a társak veszik körül, mint korábban a pályán. Mennyire könnyíti meg ez a munkáját?
– Ez remek gesztus volt a klub akkori vezetésétől felénk, és nagyon örülök, hogy ilyen sokan így döntöttünk. A Fradi család csodálatos, imádunk idejárni. Félszavakból is értjük egymást, ráadásul a szakmából is sokat tanulunk egymástól.

– A nemrég megszületett új utánpótlás-koncepció lényege az egymásra építkezés. Felteszem, ez önöknek egyáltalán nem okoz gondot.
– Mi már évek óta fokozatosan képezzük a gyerekeket. Teljesen kezdőként érkeznek hozzánk, s egymásnak adjuk fel a csapatokat, természetesen átadva a fiatalokról szerzett tapasztalatokat is. Úgy érzem, ez remekül működik nálunk.

– Az ikerlányai is kézilabdáznak. Egyértelmű volt, hogy ezt a sportágat választják?
– Öt-hat évesek volt a, amikor mondtam nekik, próbálják ki a kézilabdát, mert én nagyon sokat kaptam tőle. Eleinte nem értették, miért ragaszkodom hozzá, de amint lejöttek Fradiba, nem volt több kérdés, itt ragadtak, és a mai napig imádják.

Utánpótlássport