Vladannal beszélgettek az új munkaköréről.

– Most már nem a pályán, hanem játékosmegfigyelőként segíted a Ferencvárost. Hogyan telt az első két hónap?
– Az első három hét nagyon nehéz volt számomra, hogy elinduljak az új munkámban. Augusztusban nagyon sokat utaztam, sok játékost és mérkőzést megnéztem. Mindezek ellenére nagyon boldog vagyok, köszönöm a klubnak a lehetőséget, szeretem ezt az új munkámat is, de most egy kicsit pihenek, megnézek néhány meccset Magyarországon, persze a Ferencvárosét is. Két-három hét múlva pedig elkezdem a felkészülést a decemberben induló téli átigazolási szezonra és a következő évre. Nem számít, hogy sok játékost kell megnéznem, ez a munkám és imádom.

– Könnyen beilleszkedtél az új munkakörbe? Kezdetben hiányoztak a közös edzések, mérkőzésekre való felkészülések?
– Igen, de szerencsésnek mondhatom magam, hiszen minden nap itt lehetek a Népligetben és látom a csapatot, sőt néha még velük is edzem. Ismerem és szeretem az egész csapatot, a klubot. Amikor júniusban befejeztem a futballt, akkor tudtam, hogy ha nem látom őket mindennap, akkor azt nehezen viselném. Amikor a pályán voltam, akkor mentem előre, de most csak nézhetem őket. Azért az nehéz volt, amikor az Újpest vagy éppen a Videoton elleni találkozókon nem lehettem velük a pályán.

– Mi pontosan a feladatod?
– Nagyon érdekes. Ismerem a klubot, a csapatot, tudom, hogy mire van szüksége. Jó kapcsolatom van az edzőkkel, a vezetőséggel. Számomra az a fontos, hogy sok futballistával beszéljek személyesen, hogy aztán örömmel jöjjenek ide. Amikor ezekkel a srácokkal beszélek, akkor először azt nézem, hogy mennyire lenne kedvük ide jönni. Másodszor, hogy aki esetleg itt folytathatja nálunk, mennyire tiszteli a klubot, az országot, a várost. Emellett természetesen fontos, hogy keményen játszanak és mindent megtegyenek a Fradiért. Legyen jó személyiségük, jó harcosok és akkor utána beszélhetünk. Hat éve vagyok a Ferencvárosnál, sok olyan játékost láttam, aki nem vált be. Mondom még egyszer: a legfontosabb, hogy aki idejön, az tisztelje a klubot, a csapatot és a szurkolókat.

– Könnyebb dolgod van, amikor azt mondod, hogy a Ferencvárostól jöttél?
– Igen! Nagyon szeretem ezt a klubot. Azokkal a játékosokkal, akikkel beszélek, mindig felkészítem őket erre. Ha Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo jönne hozzánk, akkor is ezt mondanám nekik, mert olyan játékosokra van szükségünk, akik karakteresek, keményen játszanak, harcolnak a csapatért. Ez a legfontosabb a Ferencváros számára.

– Nyáron két sikert is elkönyvelhettél, amikor az általad ajánlott játékosok, Stefan Spirovski és Miha Blazic a Fradihoz szerződött.
– Nem vagyok menedzser, így nem szeretek arról beszélni, hogy ő meg ő az én játékosom. Itt mindenki a Ferencváros futballistája, legyen akár magyar, szerb, macedón, német. Ez egyáltalán nem fontos. Már csak azért sem, mert ha az adott labdarúgó rosszul játszik, akkor azt mondják, hogy ez az ő játékosa. Mindent megteszek a Fradiért, nem számít a név vagy, hogy honnan jött a játékos.

– Mi az, amiben elsősorban fejlődni szeretnél az új munkádon belül?
– Minél több alkalmat fordítani a játékosok megnézésre. Legalább háromszor-négyszer egy focistára, hogy valóban érdemes-e idehozni. Ha meglátok egy játékost, akkor hónapokkal előtte felkészülök rá, feltérképezem. Azt gondolom, ez lehet a sikeresebb munkám kulcsa a jövőben. Nem lehet elégszer kiemelnem, hogy annak a futballistának, aki ide jön a Fradiba, kötelessége lesz tisztelni a klubot, a csapatot, az országot, a szurkolókat. Mert mindenki tudja, hogy a Ferencváros a legnagyobb klub.

Fradi.hu