Manóval beszélgettek a nyári világbajnokságokról, valamint az előttünk álló szezonról is.

– Hogy készültetek a döntőre, mire számítottál?

– Ugyanolyan volt a felkészülésünk, mint bármelyik korábbi meccsre. Az izgalom nyilván nagyobb volt mindenkiben, tudtuk, hogy már csak egy lépést kell megtennünk. Mindenki látta, miként zajlott le a döntő, elég rosszul kezdtünk, az első negyed végén 4:0-ra vezetett az ellenfél.

– Az egész vb-re hogy fogsz visszaemlékezni?

– Hatalmas dolognak tartom, hogy hazai vb-n játszhattam, ráadásul ezüstérmesek lettünk, nagyon szép emlék marad ez a torna, mindig büszke leszek arra, hogy aktív részese lehettem.

– Mennyire voltál fáradt, amikor felszálltál a junior csapatot a belgrádi korosztályos vb-re szállító buszra?

– Őszintén szólva nem éreztem, hogy több pihenésre volna szükségem, tudtam, hogy világversenyre utazunk, szerettem volna nyerni, ahogy a többiek is. Egyébként nemcsak azért volt számomra különösen fontos ez a verseny, mert a saját korosztályom tagjaival játszottam, hanem egyben lezárása is volt az utánpótláséveimnek. Az elődöntőig jól játszott a csapat, ott nekem személy szerint nagyon rosszul ment a játék és hiába védett akkor is nagyon jól Vogel Soma (hat gólt kapott összesen azon a meccsen), sajnos ez a horvátok elleni találkozó is hasonlóan alakult, mint a vb-döntő: félidőben 4:2-re mentek a horvátok, feljöttünk 4:4-re, aztán kettővel mégis nyertek. Semmiképpen nem lesz jó emlék ez az elődöntő. Utána a szerbekkel vívott bronzmeccsen hatalmasat küzdött a csapat és annak ellenére, hogy kikaptunk, szerb közönség előtt játszva igazi, férfias csatát vívtunk.

– Milyen évre számítasz?

– Számomra ez egy teljesen új helyzet lesz. Egész más célokat tűzhet maga elé a Fradi, mint amikért én eddig küzdöttem a klubjaimmal. Ráadásul a csapattársaim a világelitbe tartoznak, úgyhogy már nagyon várom a meccseket, állok az új kihívások elébe!

A teljes beszélgetés: VLV