Manhercz szerint sikerült helytállni egy nagyon erős mezőnyben – klubunk junior válogatott pólósait kérdezték a szerbiai világbajnokságról.
Manhercz Krisztián
Elég eseménydús másfél héten vagyunk túl. Egy nagyon jó csoportkör után viszonylag magabiztosan tudtuk verni Montenegrót. Itt még éreztem a csapaton, hogy van bennük kellő lendület, de jött egy zárlat, egy holtpont Horvátország ellen az elődöntőben, amelynek következtében sajnos nem tudtunk bejutni a döntőbe. Ez azért elég nagy sebet okozott a csapatnak. Ennek ellenére fel tudtunk állni a padlóról, és játszottunk a hazai csapattal, Szerbiával egy bronzmeccset, ami kiélezett küzdelmet hozott, amit igazából a második negyedben veszítettünk el, amikor elengedtük őket 6-2-re. Onnan még próbáltunk felkapaszkodni, erőn felül teljesítettünk, de nem tudtunk egyenlíteni, így egygólos vereség lett belőle. Összességében elégedett vagyok, annak ellenére, hogy nem szereztünk érmet, és negyedikek lettünk. Nagyon erős korosztályról beszélünk, hiszen abból a nyolc csapatból, amely a legjobb nyolcban végzett, akármelyik megnyerhette volna a világbajnokságot. A tavalyi ezüstérmes Olaszország csak hetedik lett, a spanyolok, akik tavaly bronzérmesek voltak, most csak hatodikok lettek, tavaly mi lettünk hetedikek, most bejutottunk a legjobb négybe, egy meccsen itt akár mi meg tud történni. Most így alakultak a dolgok. Két héttel a világbajnokság előtt az Egyesült Államok megverte a horvátokat, a szerbeket, az olaszokat, utána pedig nyolcadikok lettek itt. Nagyon erős mezőnyről beszélünk, amelyben azt gondolom, sikerült helytállnunk. Sajnálom, hogy ennek a korosztálynak ez volt az utolsó világeseménye, mert nagyon jón egyveleget alkotott a csapat. Most már mindenkinek tovább kell tekinteni, kezdődik a felnőtt élet.
Vogel Soma
Nem szakmai szempontból szeretném megközelíteni ezt a világbajnokságot, sokan megtették. Ez volt az utolsó világversenye ennek a korosztálynak, számolgattunk, és vannak olyanok, akikkel nyolc-kilenc éve járunk válogatott edzésekre, edzőtáborokba. Nagyon hosszú és szép időszaka volt mindannyiunknak a pályafutásában. Sajnálom, hogy nem sikerült éremmel lezárni. Úgy indultunk el otthonról, hogy üres kézzel nem szeretnénk hazatérni, de így alakult. Összességében világbajnokságon negyedik helyezés szép dolog, mindenki boldogan emlékszik majd vissza erre a hétre. Szeretném megköszönni a fiúknak ezt a majdnem egy évtizedet, amit együtt töltöttünk. Most indul be mindenkinek igazán a pályafutása, mondhatni, most jön a neheze. Hatalmas a lépcső a junior- és a felnőtt válogatottság között, most kell még keményebben dolgozni, most kell még komolyabban venni az egészet. Remélem, lesznek olyanok, akikkel újra együtt játszom majd. Jövőre Manóval együtt folytatjuk, remélem, a többiekkel is lesz lehetőségem majd egy oldalon vízbe szállni. Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden utánpótlás-edzőnek, akik segítettek a felkészülésben, segítettek abban, hogy erre a szinte eljutottam, nélkülük nem ment volna.
