De még rengeteg van a bajnokságból, így felesleges mérleget vonni – mondja a Fradi csatára.

Sajnos a szezon elején nem álltam a csapat rendelkezésére, szerencsére az utolsó három meccsen már tudtam játszani, szereztem egy gólt is, szépen jövők vissza a sérülésből, próbálom utolérni magam. Még nem [vagyok száz százalékos], de egyre inkább közelítek. Nincs gond a lábammal, nem érzek fájdalmat, de még van mit javítani az erőnlétemen. A mostani rehabilitáció során em volt úszás, inkább rengeteg combizom-erősítő gyakorlatot végeztem, guggolásokat, kitöréseket, és csak utána tértünk vissza szép fokozatosan a futáshoz és a lövésekhez.

A vezetőedző feladata megítélni, kik kapnak szerepet. Az egyáltalán nem baj, ha sok jó formában lévő csatárunk van, mert tudjuk egymást motiválni, inspirálni. Azon vagyok, hogy folyamatosan kezdő legyek, gólokkal segítsem a csapatot, de ehhez előbb száz százalékos állapotba kell kerülnöm.

Ha két ponttal többünk lenne, azt mondanám, rendben van a bajnoki rajt, de így nem mondhatom. Többet vártam magunktól. Debrecenben kihoztuk a maximumot a meccsből, mert olyan rosszak voltunk, hogy az egy pont is csoda… De a Felcsút vagy a Dózsa ellen nyernünk kellett volna, igaz, a Megyeri úton is örülnünk kellett, hogy a 90. percben egyenlítettünk. Egyelőre azonban felesleges mérleget vonni, csak négy forduló telt el, nagyon sok van hátra.

[A válogatottról azt tudom mondani,] én nem tudok mást csinálni, mint tenni a dolgom, a lehető legtöbbet nyújtani. A többi a kapitány kezében van, ha hív, természetesen megyek, ha pedig nem, akkor próbálom a játékommal meggyőzni őt arról, hogy a következő meccsen vegyen számításba.

– Böde Dániel

(Nemzeti Sport)