Rutinos védőnk szerint ebben az esetben el is dőlne a lettek elleni párharc.

Leandro

Nem mostanában volt, amikor annak idején Rigában léptem pályára az olimpiai válogatott tagjaként. Azóta eltelt néhány esztendő, én viszont szinte nem öregedtem… A viccet félretéve, örülök, hogy a Ferencvárossal most visszatérek Lettországba, és bízom benne, szép élményekkel térünk haza. Sokan mondják, a Jelgava elleni visszavágó formaság, ám óva intenék bárkit is a könnyelműségtől.

Az első mérkőzés alapján egyértelmű volt, mi vagyunk a jobb csapat, a Ferencváros felkészültebb, egységesebb, de a mai labdarúgásban bármi megtörténhet, és nincs olyan csapat, amelyet félvállról lehet venni…

Már a videókon is láttuk, hogy kemény csapat lesz az ellenfelünk, úgyhogy nem lepett meg a durvaságuk. Érezhető volt, kedvelik a párharcokat, nem húzzák vissza lábukat, de mi sem ijedünk meg! Ami fontos, hogy ne álljunk be védekezni, bátran, kezdeményezően futballozzunk. Ha az elején gólt szerzünk, alighanem eldöntjük a továbbjutást. Az első találkozón néha egészen jó volt a játékunk, ugyan előfordultak hibák, de az idény első tétmérkőzésén talán még beleférnek.

Jó felépítésű játékosaik vannak a letteknek, az ívelgetéseket fogják erőltetni. Szerintem a magas csatáruk kezd, és rá építik a játékukat.

Bár először játszottunk együtt Otigbával a védelem közepén, már az edzéseken is érezhető volt, nem lesz gond, ha egymás mellett futballozunk. Kenneth gyors játékos, fizikailag nagyon rendben van, remekül kiegészítjük egymást. Én szeretek a támadásokhoz is olykor fellépni, talán Lettországban is lesz rá lehetőségem.

Ha esetleg az első gólt a hazaiak szerzik, akkor sem szabad pánikolnunk, tisztában vagyunk vele, mi vagyunk a jobb csapat. Minél hamarabb nekünk is be kell találnunk, és akkor vége a párharcnak. De a legjobb az lenne, ha nyomban a találkozó elején mi szereznénk meg a vezetést.

NS