Klubunk játékosa, a magyar vízilabda válogatott csapatkapitánya nyilatkozott a görögországi felkészülési torna után.

– Hogy látod a csapat alakulását, a szövetségi kapitány szándékainak megvalósulását?

– A folyamat akarva-akaratlanul elkezdődik az első napon. Kérdés, hogy mennyire intenzíven vetjük bele magunkat a vízilabda egy-egy elemébe. Most úgy látom, hogy itt sok múlik az egyéneken, az egyéni képességeken, amit a magam részéről kedvelek, hiszen szeretek meccs közben improvizálni, de nem biztos, hogy ez egy 13-as keret esetében mindenki számára kedvező. Eléggé kialakulóban van még az, hogy ki mit tud beletenni a „közösbe”, s az is, hogy egészen pontosan mi az a keret, amibe bele kell tenni valamit, de nem gondolom, hogy bármiről is le lennénk maradva. Ez a hét, amikor magunkban vagyunk, s a következő, amikor a szerbekkel edzünk, majd a Benu Kupa következik, még mindenképpen kell a finomhangoláshoz.

– Alakulnak-e már ebben az új csapatban a szerepek, nemcsak szakmai szempontból, hanem a közösség életét, működését tekintve is?

– Hát ezért annyira nem vagyunk idegenek egymásnak, a szerepek eléggé tiszták, az a kérdés, hogy a saját szerepét ki mennyire tudja, illetve a közeg mennyire engedi érvényesíteni a siker érdekében.

– Beszéljünk rólad, a csapatkapitányi szerepről is. A görögök elleni meccsen nagyon erősen látszott, hogy igazi vezérként irányítod a csapatot. Adtad az utasításokat, a kritikus időszakban gyakorlatilag körülötted forgott minden. Látványos volt, hogy viszed ezt a feladatot. Hogy tetszik ez, tetszik-e még mindig?

– Igen, a görög meccsen éreztem ezt a leginkább szükségesnek, mert a görög csapat tud a legharmonikusabb játékképpel előállni, ők ugyanis elég régóta játszanak együtt. Testhez állónak éreztem ezt a feladatot, igen és úgy láttam, hogy mindenki el is fogadja ezt, nem volt ezzel gond.

– Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, de most kérdezem meg: jól vagy-e, minden rendben van-e, mert már az athéni út előtt kicsit kevesebbet voltál vízben a többieknél, s a jobb válladat Glyfadán rendszeresen borító kinezotape is jogossá teszi ezt a kérdést.

– Igen. Azért volt betape-ezve a vállam, mert még tíz nappal ezelőtt, a madridi túra előtt meghúzódott egy izmom és ez azóta is eléggé megkeseríti a hétköznapjaimat. Leginkább a lövésben zavar, ezért, ha nem muszáj, nem lövök, így próbálom pihentetni, de ez nem annyira tartható állapot, úgyhogy valamit sürgősen ki kell találni a gyógyulás meggyorsítása érdekében, mert nem szeretnék úgy nekimenni a vb-nek, mint tettem azt a final sixen, hogy nem lőttem a torna előtt egy hétig-tíz napig. Nagyjából már ki is találtam, hogy miként tudom ezt megoldani, tehát ezzel is foglalkoznom kell majd a következő időszakban.

Teljes interjú: VLV