Klubunk olimpiai bajnok pólósával beszélgettek.

Varga Dániel

Egy-két hete volt egy konzílium, amelynek végén kimondták, hogy nem kell operálni, konzervatív kezeléssel elérhető az az állapot, amivel még hosszú évekig a legmagasabb szinten tudok vízilabdázni. Ez nagyon jó hír volt számomra, mert komoly fájdalmaim voltak tulajdonképpen október óta. Folyamatosan, bár hullámzóan, de állandóan jelen volt ez a fájdalom, s már arra is gondoltam, hogy esetleg ezzel nem is lehet tovább vízilabdázni, szóval a legrosszabb gondolatokat is előhozta belőlem ez az állapot.

Elsősorban azt jelenti a “konzervatív kezelés”, hogy műtét nélkül is meggyógyulhatok. Nagyon intenzív gyógytornát jelent, speciális erősítő gyakorlatokat, ez kiegészül még egy 12 hetes funkcionális tréningprogrammal, amit egyébként a csapat nem válogatott tagjaival végzünk, és ide tartozik az esetlegesen szükséges gyógyszeres kezelés is. Szóval heti 4+3 alkalom speciális mozgásról van szó, amire az egész nyár “rámegy”. Van egy csapat , Az R-med Performance LAB, amely gyógytornászokból, funkcionális edzőkből áll, velük kezdem el a munkát. Lépésről lépésre haladunk, főleg erről szól számomra a nyár. Az első hetek programjában csak szárazföldi edzések szerepelnek, később “bemegyünk a vízbe”.

Azért is várok sokat ettől a tizennégy héttől, meg az utána következő évektől, mert azzal, hogy optimalizáljuk a vízilabdázáshoz szükséges mozdulatokat, gondolok itt a lövésre, az úszásra, a blokkolásra, a lábtempóra, várhatóan változni fog a stílusom, mármint a lövőstílusom és több más eddigi “jellemzőm”. A cél természetesen az, hogy hatékonyabb legyek, erősebb, gyorsabb, kevésbé fáradékony, nagyobb legyen a mozgástartomány, a mobilitás – ezek a kulcsszavak.

A szerződésem szerint van még két évem a Fradinál, bár én azt gondolom, hogy az előttem lévő nyár, ez az építkezés akár évekkel is meghosszabbíthatja a vízilabdás pályafutásomat. Úgy is mondhatnám, hogy nem a fizikai állapotomon fog múlni, hogy akár negyvenéves koromig folytatom-e.

Úgy tűnik, hogy a Fradin sem fog múlni, mert az a folyamat, ami négy-öt évvel ezelőtt kezdődött el, mostanra ért el olyan pontra, hogy a Fradi is reálisan bejelentkezett a magyar bajnoki aranyra esélyes csapatok közé. Azért ez közel sem olyan egyszerű, hogy összeraksz játékosokat, stábot és feltételeket, és a dolog működik. Én nagyon pozitív példának tudom felhozni a szolnoki szituációt, persze nem nehéz most a Szolnokról pozitívan beszélni, de olyan értelemben mondom, hogy hasonlít arra, amit a Fradi csinált, igaz, Szolnokon talán két-három évvel korábban kezdődött el ez a folyamat. Ott is egy majdnem kieső helyezett csapatot kezdtek el erősítgetni, építgetni, minden évben jöttek játékosok.

Én most azt mondom, hogy a Fradiban a csapatépítés most zárult le igazán. Lehetnek még változások, de alapvetően a csapat most először alkalmas arra, hogy a mai vízilabdára jellemző ritmust, filozófiát, taktikai és technikai tudást megjelenítse, mindazt, ami a bajnokságban, meg az Eurokupában, meg ahol indulunk, a végső győzelemhez szükséges.

Hónapról hónapra fogunk fejlődni, kell idő, hogy a játékkapcsolatok kialakuljanak, hogy letisztuljon a taktika, letisztuljon az, hogy ki miben jó, hogy ez a gyakorlatban kiderüljön. Természetesen tudjuk, ki fog kapásoldalon játszani, ki lesz a kapus és ki lesz a centerben, nem erre gondolok, hanem, hogy a tizenöt játékos közül ebben a csoportdinamikában ki hogy működik és kinek mi a jó. Ahhoz azért tapasztalat kell, ahhoz meccsek kellenek, ahhoz rangadók kellenek, nemzetközi meccsek kellenek, tehát idő kell hozzá, meg tapasztalás, miközben olyan sok idő még sincs, mert a Magyar Kupa kieséses része, a negyeddöntő már aránylag korán van, október végén, november elején. Az hozhat nekünk olyan párosítást, ahol már olyan csapattal játszunk, hogy már magas szintű játékra van szükség.

A teljes interjú, amiben azt is elmondja játékosunk, hogy miért mondta le a válogatottságot: VLV