Gergő a Magyar Kupa aranyéremmel a nyakában jelezte, hogy minden rendben – a hivatalos oldal beszélt is játékosunkkal.
– Kezdjük a legfontosabbal, hogy vagy?
– Köszönöm, jól vagyok, tiszta a tudatom, és bár kívülről talán úgy tűnt, végül az orrom sem tört el. A CT sem mutatott ki semmit. Az orvosok szerint azonban holnap estig bent kéne maradnom, vár rám még pár vizsgálat, de én már ma nagyon mennék haza.– Ijesztő látvány volt, egy ország aggódott érted!
– Tudom, néztem a netet, de jöttek az sms-ek is. Itt szeretném megköszönni mindenkinek az aggódást. A Fradistáknak, és szó szerint mindenkinek, mert kaptam féltő hívást Haladás, Újpest, Vasas szurkolóktól egyaránt.– A pályán pár játékos el is sírta magát, annyira rémisztőnek tűnt a helyzet.
– Még éjjel visszanéztem az egészet, valóban ijesztő volt. Láttam Remilit, Korcsmárt is sírni, meghatott az egész, ahogy a társaim is viselkedtek, ahogy nekem ajánlották a győzelmet. Jól esett, jól esik, tényleg köszönöm.– Hibázott valaki az ütközésnél?
– Nem, ez benne van a futballban. Beni (a Vasas játékosa, Murka Benedek – a szerk.) írt nekem és szeretném, ha mindenki tudná, nem haragszom rá, nagyon maga alatt volt, de nem tehet róla.– Mindenre emlékszel?
– Mindenre, tiszta maradt a tudatom. Emlékszem a mérkőzés előtti órákra is, de magára a szituációra is. Arra is, ahogy visznek le a pályáról.– A feleséged nézte a meccset?
– Nézte. Szegény, ő is nagyon megijedt. Amint tudtam, azonnal beszéltem vele. Hogy mennyire magamnál voltam, az is mutatja, hogy lengyelül nyugtattam meg.– Most már nyakadban az aranyérem, mosolyogsz, megnyugodhatunk, ugye?
– Igen, tényleg sokkal-sokkal jobban vagyok, győztünk, remélem, nemsokára ünnepelhetünk, nemsokára otthon lehetek a családommal.