Lengyel barátnőjével május végére várják gyermeküket.

Szereti az állatokat?
Nagyon… Odahaza két kutyánk is van, egy francia buldog és egy kis máltai ku­tyus. Egyértelmúen kutyapárti va­gyok, a macskákért nem rajongok, szerintem azért, mert gyermekko­romban allergiás voltam a macska­szőrre. A kaméleonnal fotózkodni nagy élmény, volt.

Van olyan állat, amelytől tart?
Nem is tudom. Korábban azt hit­tem, a pókoktól irtózom, ám miután Lengyelországban volt alkalmam egy hatalmas madárpókot a kezemben tartani, rájöttem, nem is olyan félelme­tesek.
Hazafelé tartottam az egyik tréningről, amikor a bevásárlóközpontban nagy tömegre lettem figyelmes, kiderült, kiállítást rendeznek pókokkal és kígyókkal. Miután az egyik állatgondozó felismert, rögtön a kezembe nyomott egy tarantula pókot. Eleinte remegett a kezem, ám utána megbarátkoztam az érzéssel. Szóval nincs gondom az állatokkal, horgászni is kifejezetten szeretek.

Jár még manapság is?
Hogyne! A napokban is voltam Balatonon.

Horgászoknak kötelező kérdés, mi az eddigi csúcs?
Húszkilós amur, Lengyelországban fogtam. Délután volt edzés, egész éjszaka kint ültem a botok mellet, már reggel volt, és kezdtem éppen pakolászni, amikor megszólalt a kapásjelző. Gondoltam, biztos egy kósza keszeg, ám mikor meghajlott a bot, nyomban tudtam, ez nagy hal lesz. Egy órán át fárasztottam, egyedül voltam, ám szerencsére a szomszéd segített megszákolni. De pontyot is fogtam már méreteset, tizenhat kilós a rekordom.

Elnézve a párja pocakját, a közeljövőben nem sok ideje lesz lógatni a csalit. A tóparti csend helyett babasírástól cseng majd a füle…
Igen, ezzel én is tisztában va­gyok. Katarzyna a harmincnyolcadik hétben jár, május végére van kiírva. Nagyon várjuk már a picit.

Kisfiú lesz vagy kislány?
Fiú. A magam részéről biztos vol­tam benne, hogy kisfiunk születik. A páromék családjában csupa lány van, a testvérének két kislá­nya született, de én viccesen előre szóltam, kisfiút szeretnék.

Bemegy a szülőszobára?
Az tuti! Legalábbis úgy tervezem, hogy ott leszek Nathan megszü­letésekor. Aki átélt már hasonlót, tudja, felejthetetlen pillanatok ezek, én sem szeretnék lemaradni.

Katarzynával hogyan ismerked­tek meg?
Poznanban, ahol játszottam, min­denki rajong a labdarúgásért, Katarzyna közel dolgozott a stadi­onhoz. Éppen lecseréltem az autó­mat, a szalonban dolgozott, végül ő adta el nekem az új járgányomat. Sok volt vele a papírmunka, várni kellett az autóra, volt időnk beszél­getni. Később az lett belőle, hogy amikor hazaigazoltam a Ferencvá­rosba, feladta a munkáját, és velem jött.

Nem bánta meg?
Azt mondja, nem. Amikor először járt Magyarországon, leesett az álla. Lementünk a Balatonhoz, felpattan­tunk egy hajóra, és a tó közepéről körbenézve azt mondta, nem is gon­dolta volna, hogy ilyen szép helyre költözik.

Milyen nyelven beszélgetnek egymással?
Négy évet töltöttem Lengyelország­ban, elég jól beszélem a lengyelt. De az angolt is használjuk.

Önnek nem hiányzik Lengyelor­szág?
Nagyon jól éreztem magam ott, nem zárom ki, hogy egyszer vis­szatérek. De most a Ferencváros az első! Poznan nagyszerű hely, szerettem ott élni, a páromat is a városnak köszönhetem, így érte­lemszerű, hogy gyakran megyünk még majd oda.

Szolnokon született, ám a szü­leivel hamar Budapest környékére köl­töztek. Miért?
Anyuék nehezen találtak munkát, és ha nehéz döntés is volt, végül úgy határoztak, szedjük a sátorfánkat, és Gödöllőre költözünk. Ott biztosan több lesz a lehetőség. Nyolcéves voltam, amikor összepakoltunk, s a szüleimmel és két testvéremmel elköltöztünk.

A testvéreivel milyen a kapcso­lata?
Mondhatom, nagyon jó. Az öcsém, Balázs a Soroksárban futballozik, igazi gólvágó. A húgommal is remek viszonyban vagyok, alig múlik el úgy nap, hogy legalább telefonon ne beszélnénk egymással. Egyébként is családközpontú em­ber vagyok, alig várom már, hogy Nathan is megérkezzen. Izgalmas időszak áll előttem…

SportKrém – NS