Középhátvédünkkel a Transfermarkt beszélgetett.

Nem adtuk fel a bajnoki álmainkat, de persze nagyon nehéz, pontot már nem veszthetünk. Azt gondolom, az tesz nekünk jót, ha nem nézzük a tabellát és meccsről meccsre haladunk…
Az öltözőben minimum a dobogót, a nemzetközi kupát szeretnénk elérni. Eleinte voltak beilleszkedési problémáim, minden új és szokatlan volt. Az őszi szezonban a jó kezdés után voltak gondjaink. Nem voltunk egységesek, sok volt a sérült. Sokan az EB-ről jöttek, szabadság nélkül a BL-selejtezőre. Nem tudtunk pihenni és így nem tudtunk stabilan játszani. A télen sok volt a jövés-menés, de hátul már sokkal jobbak, stabilabbak vagyunk. Ez az eredményeken is látszott, még ha a Honvédtól ki is kaptunk.

Nekem volt három sérülésem is. Eleinte játszottam, majd jött az első, majd a második szalagproblémám, novemberben-decemberben pedig térd gondjaim voltak. Ahogy nekem, úgy a csapatnak sem ment, de most már stabilnak, egészségesnek érzem magam ás játszom.

Az ember az első meccsein szeretne jól kezdeni, megmutatni, hogy miért igazolták le. Az elsőn csináltam egy szerencsétlen tizenegyest, de nyertünk 3-1-re a Haladás ellen. Aztán az öngól… Az nagyon zavart. Az ilyen balszerencsés mozdulat száz meccsenként egyszer jön. De attól még, őszintén, ez szar kezdés volt. Ahogy mondtam, az ember szeretné megmutatni magát, főleg az elején – így ez nagyon nem volt optimális. De ez is a foci része, és fel kell szegni a fejet és folytatni. Tudtam, hogy kritikusan tekintenek rám azóta a szurkolók, szeretném most megcáfolni őket.

Tavaly nyáron szembesültem azzal, hogy a Werdernél nincs tovább számomra, így tizenhárom év után váltanom kellett. Voltak lehetőségek, de aztán a budapesti tűnt a legjobbnak. Abban, hogy így döntöttem, Thomas Dollnak nagy szerepe volt, sokat beszélgettünk, meghívott egy hétvégére, beszéltem Lisztes Krisztiánnal és Theo Schneiderrel is. Pár hétig gondolkodtam, mert voltak más lehetőségeim, de a végén a megérzésemre hallgattam. Jó dolog új országba, új klubhoz úgy érkezni, ha ismert arcok fogadnak. Az olyan tapasztalt játékosok, mint Hajnal Tamás vagy Gera Zoltán segítenek a fiatal játékosok integrációjában. Nyáron nem volt rendes felkészülésünk, a válogatottak későn csatlakoztak, de mára igazi csapat vagyunk, és ez az egyik oka annak, hogy hátul stabilabbak vagyunk.

Igazi családi hangulat van itt, egész más, mint Németországban. Az edzőközpontba sok más sportoló jár, a klubnak van remek póló és kézi csapata is. Velük rendre találkozunk, erre nagy hangsúlyt fektetnek, igazi nagyon közösség a mienk. Magaménak érzem a klubot, mert nagyon barátságosan fogadtak és minden magas szinten működik. Focizni jöttem, de szeretném megismerni az országot és az embereket is. De attól még a Werder az otthonom és mindig az is lesz, ha időm engedi hazalátogatok, megnézni egy-egy meccset.

Magyarul tanulok, ami nagyon, nagyon nehéz. És mivel vagyunk páran németek, így sok mindent csinálunk együtt. Ezenkívül levelezőn végzem az oldenburgi egyetem sportolóknak szánt üzleti tanulmányok szakát.

– Oliver Hüsing

(Transfermarkt)