Kercsó Árpád szabad kezet kért és kapott, rendkívül motivált és sikerre éhes.

– Hét sikeres esztendő után hagyta ott a székesfehérvári jégkorong-akadémiát, ráadásul annak a Ferencvárosnak a kedvéért, amelyről két éve azt nyilatkozta: „Nem igazolok a Fradiba, mert nem olyanok a körülmények. A Fradi a legmostohább hokicsapat Magyarországon.” Most mégis a zöld-fehéreknél vállalt szerepet utánpótlás-igazgatóként. Ekkorát változott a helyzet?
– Az biztos! Korábban úgy volt a Fradinál, ahogy mondtam. Eddig nem volt egyetlenegy jégpályájuk sem, most nyárára meg lesz egy saját üzemeltetésű. A népligeti sportközpontban pedig felépül egy csodálatos, 2500 férőhelyes csarnok. Az ötezres kézilabdacsarnokot úgy építik, hogyha majd erős lesz a Fradi-hoki, akkor jégpályát tudjanak kialakítani és meccset rendezni. Ez egy csoda! Lesz több pályánk is, és ez nagyon csábító volt. Életem ajándékának tekintem ezt a lehetőséget, mindig szeretett csapatomnál, a Fradinál.

– A Ferencváros vezetése célként határozta meg, hogy minden szakosztályt megpróbál hazai porondon az élre juttatni vagy legalábbis az élbolyba. Gondolom, hokiban is ez a terv.
– Igen. Hudák Gábor elmondása szerint is azt ajánlották neki, hogy ha az életben akar valami olyant csinálni, amire a Fradi név kötelezi, akkor hozza Kercsót a csapathoz (nevet). Beszéltünk, és végül megegyeztünk. Most meg itt vagyok a Fradinál, rendkívül motiváltan, sikerre éhesen.

– Idézek két címet az átigazolás utáni magyarországi sajtóból: „Legendát igazolt a Ferencváros”, „Legendával erősített a Fradi”. Ha utánaolvasunk, akkor valóban nem tudunk olyan helyszínt megnevezni, ahol ne jöttek volna sikerek a Kercsó-érában. Halljuk hát a Kercsó-titkot vagy legalábbis módszert!
– Mindig kell egy mag. Régen elég volt egy gyerek is, aki után felsorakoztak a többiek. Manapság van 2, 3, 4 is egy csapatban, akik köré építeni tudok. A magot egészítem ki. Aztán fontos a jó meglátásom, a szemem. Észreveszem, hogy kivel érdemes dolgozni. Fanatikus vagyok, csak a munkában hiszek, a sok munkában, s a következetességben. Megkeresem a gyerekek erősségeit és fanatizálni akarom őket. Ha azt mondom, hogy 10 órát eddzen, akkor annyit, és ha hajnalban kell jönnie, akkor hajnalban jöjjön, és ne kedvtelenül. Edzés van, s annak örülni kell. Következetesség, tudatosság! Szakmailag – ki merem jelenteni – megelőztem a koromat. Az edzéseimen iszonyú nagy az intenzitás, a korcsolyázás. A technikai elemeket addig gyakoroljuk, amíg tökéletes nem lesz. Utána jön a csapatjáték, minimum 5 a 3 ellen vagy 5 az 5 ellen, és annyira tudatossá teszem a játékot, mint fénykorában, amilyen a Barcelona futballcsapatának játéka volt, hogy a játékosok behunyt szemmel is tudták, hova kell passzolni. A pályán 2–3 variáció mindig adja magát. Ha jól döntött, akkor taps, mehet tovább a játék. Ha pedig a negyediket választotta, a rossz megoldást, akkor a játék megáll és leszidom őket. Van, amikor szépen, van, amikor nem. Az a titka az eredményességemnek, hogy teljesen tudatossá tesszük a játékot, „bevéssük” a fejükbe az adott fázisokra a legmegfelelőbb választást. Technikailag pedig, magyar viszonylatban, tökéletes. Ez a lényeg.

– Honnan jött Kercsó Árpádnak ez kiváló edzői, vezetői stílus?
– Ahogy edző lettem, én minden sztárcsapat edzőjéről információkat gyűjtöttem, nyilatkozataikat követtem, meccseket néztem. Az edzők viselkedését, hozzáállását, mindent megfigyeltem. Világbajnokságokat néztem végig. De például sokszor mondtam a játékosaimnak is, hogy olvassák a Nemzeti Sportot, mert ott jó elemzések vannak. Én már gyerekkoromban, amikor mentem haza az iskolából, egyből a Nemzeti Sportot kértem otthon. Ha aznap nem jött, rossz napom volt. Nyitott vagyok mindenre. Bármely világsztár hokistól, ha láttam egy jó fázist, azt azonnal beépítettem a csapatom játékába is, akár a régi szovjet szupercsapat csinálta, akár Jaromír Jágr.

– Az elképzelhető lenne a jövőben, hogy a Ferencváros mellett a magyar korosztályos válogatottaknál is szerepet vállalva, segítse a korosztályos nemzeti csapatokat is a szakmai tudásával?
– Én erre most már igazából nem vágyom. A Fradiban megmutatom, hogy mit lehet elérni, ha megadják a feltételeket s a lehetőséget. Ezért örülök nagyon az új munkahelyemnek. A sok sérelemért most sportszerűen a pályán visszavágok. A Ferencvárosnál szabad kéz van adva, ez volt a feltétel. Én tudom, mit kell tenni a sikerért, engem számon lehet kérni, én a mércét magasra teszem. Kérjenek is számon! Egészségem legyen, s még egy nagyot dobunk!

A teljes interjút itt olvashatod el, ahol szóba kerül még a szövetségi kapitányság és Erdély is: Székelyhon.ro – a fotók tanúsága szerint már megérkeztek az első fecskék is a fiatalokhoz.