Jól indítottunk, majd kicsit visszaestünk, ám így sem forgott veszélyben a sikerünk.
Ferencváros 31–25 (15–12) Érd
Gólok: Pena 9, Lukács 7, Kovacsics 4, Jovanovics 3, Szarka 3, Snelder 2, Schatzl 1, Szucsánszki 1, Zácsik 1
Szinte teljesen megtelt az Elek Gyula Aréna a mai bajnokira, csak a vendégek szektorában volt nagyobb üres rész, és a hangulatra sem lehetett panasz, messze felülmúlta az átlagos NBI-es mérkőzéseinkét. Spanyol klasszisunk vezérletével – az első négy gólt ő szerezte -, Bíró Blanka védéseivel és egy kis érdi rövidzárlattal 7-1-re elhúztunk, ekkor kért időt Szabó Edina és rendezte csapatának sorait. Ami jól is sikerült, feléledt a „halott”, Signaté remek játékával folyamatosan zárkóztak a narancs-feketék, két gólra csökkentették a különbséget. Elek Gábor kapuscserével válaszolt, Szikora hetest fogott, a fordulásból pedig Lukács lőtt gólt, a szünetben hárommal vezettünk.
A folytatásban aztán egy másik érdi kapta össze magát, az addig semmit nem mutató Klivinyi húzta a vendégeket, mi pedig több gyors lerohanást is vezettünk, egyébként pedig egymás hibáiból – amiből akadt bőven… – éltek a felek. Majd nagyon megijedtünk: Schatzl Nadinet egy felesleges és csúnya szabálytalanság után kellett letámogatni a pályáról, félő volt, hogy komoly sérülést szenvedett, a legfrissebb hírek szerint azonban „csak” medvepuszit kapott a térdére. A helyére érkező Szarka jól szállt be, gyorsan szerzett két gyönyörű gólt. Szikora is fogott fontos labdákat, ám végül az ő teljesítménye is visszaesett, így Bíró újra a pályára került és kulcspillanatban hárított, a végjáték így nekünk sikerült jobban, a vége közte hat lett.
Elek Gábor
Értékes győzelem volt ez számunkra, az Érd egyre erősebb, és nagyon látványos játékra képes. Lelkiismeretesen készültünk a mérkőzésre, a kezdésünk megnyugtatónak tűnt, de a támadójáték pontatlanságai és Signaté átlövései miatt vesztettünk az előnyünkből. A második félidő kiélezetté vált, még a fordítás is benne volt érdi oldalról, de amikor kellett, helyén volt a szívünk.
