Az U14-es csapatunk edzőit ismerhetjük meg jobban az Arany Dávid vezetőedzővel és segítőjével, Jordáki Norberttel készült riportban.
Kevés idő állt a rendelkezésetekre a fiataloknál. Dávid Novemberben vette át az együttest, Norbi pedig nincs egy hónapja, hogy a csapat mellett dolgozik. Az irányításotok alatt sok mérkőzést még nem játszottak a srácok. Mekkora nehézséget okoz egy ilyen hirtelen váltás?
Arany Dávid: Nem volt könnyű időszak, hiszen szezon közben átvenni egy utánpótlás csapatot, nagyon nehéz feladat. Természetesen minél előbb meg akartam a srácokat ismerni. Nem volt rendben az önbizalmuk, lelkileg fel kellett őket építeni. Mégis azt mondom, jó hogy Novemberben történt az edzőváltás és nem az év elején, mert a felkészülés elejét nem a nulláról indítottuk. Sokat számított, hogy a srácokat már előtte meg tudtam ismerni. Nem tettek rám rossz benyomást már a kezdeteknél sem, de az önbizalmukat és a lelki egyensúlyukat a felkészülés alatt tudtuk helyre rakni.
Jordáki Norbert: Dávid maximálisan felkészítette őket erre a szezonra. Az elsődleges cél, hogy a gyerekek tisztában legyenek azzal, hogy milyen nagynevű klubban futballoznak. Emellett nem szabad megelégedniük az elért eredményeikkel, mindig azt kell nézniük, hogy hová juthatnak el.
Több utánpótlásedző is elmondta már, hogy nem a helyezés az elsődleges, hanem a képzés. Ezt ti is így gondoljátok?
Arany Dávid: Mivel esetünkben a Ferencvárosról van szó, ezért nem teljesen mellékes az eredmény. Röviden úgy foglalnám össze, hogy az utánpótlásban nem az a legfontosabb, hogy nyerj, hanem hogy jó játékot mutass be a mérkőzésen. A kettő valahol egyenesen arányos, mert ha jól játszunk, akkor valószínűleg nyerünk is, de ez természetesen nem vonatkozik minden mérkőzésre. Van, olyan találkozó ahol jól focizunk, mégsem sikerül nyerni, de a jó játék hosszútávon gyümölcsöző. Nem eredményességben gondolkozunk mi sem, nem az első szempontunk, hogy minden mérkőzést megnyerjünk. Fontosabb, hogy fejlődjünk hétről-hétre és azokat az elemeket, amiket gyakorolunk az edzéseken, viszont lássuk a mérkőzéseken. Amikor átvettem az együttest, a tizenharmadikok voltunk. Most feljöttünk a tizedik helyre, de megbeszéltük a csapattal, hogy egyáltalán nem nézzük a tabellát. Tényleg meccsről-meccsre készülünk, és mindig a következő találkozó a legfontosabb. Azt találtuk ki, hogy minden következő találkozóra úgy készülünk, hogy az év mérkőzése következik.
Jordáki Norbert: Teljesen osztom Dávid véleményét. Annyit tennék hozzá, hogy mindketten a labdarúgás szerelmesei vagyunk, és az ember a szerelméért mindent megtesz. Alárendeljük magunkat a jó játéknak és akkor ez az eredményességgel is párosulni fog.
Ebben a szezonban hogyan szerepel a társaság?
Arany Dávid: Eddig három meccsünk volt. Kétszer nyertünk, egyszer döntetlent játszottunk. Jó úton járunk, hiszen van az együttesnek stílusa, kialakult a csapatjáték is, mentálisan pedig rendben vagyunk már.
Jordáki Norbert: A három meccsen megszerzett hét pont mindenképpen pozitív, főleg úgy, hogy ebből a három találkozóból kettőt idegenben játszottunk. Lépegetünk előre.
A gyakorlat azt mutatja, hogy aki a Ferencváros kötelékébe lép, az feltöltődik fradizmussal. Ez veletek is így történt, és tovább tudjátok adni az érzést a fiatalok felé?
Arany Dávid: Ez valóban így volt. Amikor belép ide az ember, már az első nap érzékeli, hogy nincs még egy ilyen klub. Sokat hallottam róla, mikor még kívülálló voltam, hogy Magyarországon csak egy olyan csapat létezik, mint a Fradi. Amíg az ember ezt nem éli át, addig csak elképzelése van erről. Itt tényleg teljesen más minden, nagyszerű érzés egy ilyen klubhoz tartozni. Ezt minden gyereknek át kell éreznie! Folyamatosan át akarjuk nekik adni, hogy Magyarország legjobb klubjában vannak és vegyék ezt megtiszteltetésnek. Illetve tegyenek meg mindent azért, hogy itt maradhassanak hosszútávon, a Fradiban tudjanak karriert építeni. Én csak azt tudom mondani, hogy nagyszerű érzés egy ilyen klubhoz tartozni.
Jordáki Norbert: Ez egy életérzés, és aki ezt nem ismeri, annak hiába beszélsz erről. Amikor engem telefonon megkerestek a Ferencvárostól, azonnal libabőrös lettem. Azonban nem gondolnám, hogy az esetemben ez meglepő lenne, ugyanis nekem van egy Fradi címeres tetoválásom is. Ez is azt mutatja, hogy a vérem teljesen zöld. Gyerekkorom óta fradista vagyok, édesapám vitt le először Fradi meccsre, és onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy hova húz a szívem. Ezzel a mostani lehetőséggel hazaértem és biztos vagyok benne, hogy át tudom adni ezt az érzést a gyerekek felé is.
Manapság az internet világában mennyire viszik el a fiatalokat a focitól a modern kor vívmányai és mekkora felelősségetek van abban, hogy a gyerekek beleszeressenek a labdarúgásba?
Arany Dávid: Azt gondolom, hogy ez egy picit összetettebb dolog. Itt elit képzésről van szó. Azokkal a játékosokkal, akikkel mi foglalkozunk, már nem kell megszerettetni a sportágat, hiszen mögöttük van már négy-ötéves futball múlt. Nekik komoly céljuk van azzal, hogy a Ferencvárosban vannak. Magyarország legsikeresebb klubjában szeretnének profi futballistává válni. Az viszont igaz, hogy nagyon kinyílt a világ, sok az elszívó erő, de nekik már ennyi idősen hivatástudattal rendelkező futballistaként kell viselkedniük. Profiként kell élniük a mindennapjaikat az edzéseken, és a tréningeken kívül is. Rengeteget kell dolgozniuk azért, hogy elérjék a céljaikat. Csak a labdarúgásnak, illetve a tanulásnak kell élniük.
Jordáki Norbert: Ebben a korosztályban nem lehet kérdés az, hogy futballisták akarnak-e lenni. Nyilván a mi felelősségünk hatalmas, ezért is gondolom azt, hogy nem csak edzők, hanem pedagógusok is vagyunk. Ez kőkeményen szerepet játszik abban, hogy milyen irányba tereljük a srácokat.
Tizennégy évesen komoly választás előtt állnak, a továbbtanulás miatt. Milyen nehézségekkel találkoztok ebben az életkorban és erre milyen válaszokat adtok?
Arany Dávid: Nem egyszerű, mert talán ez a legnehezebb kor. Már nem kisgyerekek, de még nem is felnőttek. Még mindig kötődnek a szüleikhez, ami teljesen normális. Időnként nagyon nehéz összehangolni az edzéseket, a mérkőzéseket egy-egy családi programmal. Ebben szokott néha ütközés lenni, de ugyanakkor azt gondolom, hogy ha profi futballistává akarnak válni a Ferencvárosban, akkor ez nem szabad, hogy gondot jelentsen. Pályaválasztási problémába még nem ütköztünk, hiszen nemrég érkeztünk a klubhoz. A csapat nagy része hat osztályos gimnáziumba jár, így már túl vannak ezeken a váltásokon. A srácokról semmi rosszat nem tudok mondani. Az edzéseken megtesznek mindent, időben érkeznek, a munka könnyen megy velük.
Jordáki Norbert: Ez egy olyan periódus, ami hullámzó a gyerekek szempontjából. A lázadó korszak előtt állnak. A mi szerepünk, hogy küldjük feléjük a visszajelzéseket, a dicséreteket, hiszen várják is ezt. Nagyon nagy szerepünk van benne, hogy növeljük a mentális képességeiket és az önbizalmukat.
Mennyi időt töltenek a futballal? Nincsenek túlterhelve? Nem sok számukra a sport és az iskola kettős terhelése?
Arany Dávid: Biztos, hogy nem könnyű összehangolni az edzéseket és az oktatást, hiszen mi egy nyílt akadémia vagyunk, így értelemszerű, hogy nem laknak bent. Meg kell oldaniuk az iskolából az edzésekre való utazást, és az étkezéseket is. Nagyon figyelünk arra, hogy ne terheljük túl őket. Fel van építve a hetük. Alkalmazzuk a periodizációs módszereket, figyelünk a regenerációs időre, próbáljuk a legmodernebb edzésmódszereket alkalmazni, illetve az életkorbeli sajátosságokat figyelembe venni.
Jordáki Norbert: Előre megbeszéljük a hét felosztását, jól kommunikálunk egymással. A hét első felében az elmúlt hetet beszéljük át, aztán egy picit terhelésesebb időszak jön, majd péntek körül megint rákészülünk a következő mérkőzésre. Természetesen elfáradnak a gyerekek, mert minden áldott nap edzés van, hétvégén pedig mérkőzés. Az átlagostól ez valóban egy eltérő út, de ők élsportolók akarnak lenni, ezért ez így természetes.
Milyen célokkal és reményekkel vágtatok neki a tavasznak?
Arany Dávid: Versenyképesek szeretnénk lenni és a Ferencvároshoz méltó módon szerepelni. Továbbra is meccsről-meccsre készülünk. Minden mérkőzésből ki szeretnénk hozni a maximumot. Nem beszélünk helyezésről, a soron következő találkozóra készülünk. A tavasz folyamán tizenötször mondhatjuk el, hogy az év meccse vár ránk. Ebből már hármat letudtunk és hátra van még tizenkettő.
Jordáki Norbert: A célunk, hogy mindenképpen számoljanak velünk, egy csapat se fogadjon úgy minket, vagy érkezzen úgy a Népligetbe, hogy egy sima mérkőzésre van kilátásuk. Tapasztalják meg, hogy a Ferencvárossal játszanak és minden mérkőzés ki-ki meccs legyen.
Mit gondoltok, hol tart most a Fradi utánpótlása?
Arany Dávid: Szerintem egészében véve is nagyon jól halad. A Népliget a mostani állapotában is szenzációs. Nagyon sok szakosztály egyszerre készül, lehet érezni a fradizmust, infrastrukturálisan lehet még előre lépni, hiszen a futball területén is több pályára lenne szükségünk, de a meglévők száma sem rossz. Azt gondolom, hogy Magyarországon nagyon jó helyzetben vagyunk a többi csapathoz képest. Természetesen Európához képest már más a viszonyítás, de ha elkészül öt éven belül az FTC új népligeti sportközpontja, az szenzációs lesz. Európa szinten is benne lesz a top háromban. Jó érzés a Ferencvároshoz tartozni és azt gondolom, hogy aki a Fradin belül utánpótlás sportoló, az nagyon jó helyen van.
Jordáki Norbert: Jó úton jár az utánpótlásképzés, és ami még fontosabb, minden feltétel adott hozzá, hogy ez így is folytatódjon.
Mi az edzői filozófiátok?
Arany Dávid: Az elnök úr is említette, hogy szeretné, ha a Ferencváros rövid úton újra visszakerülne Európában a méltó helyére. Ehhez nekünk olyan játékosokat kell nevelnünk, akik a nemzetközi szintet is meg tudják ütni. A mai futball hihetetlenül felgyorsult, kis területen játsszák. Olyan játékosokat kell kinevelnünk, akik nagyon gyorsan gondolkodnak, és nehéz helyzetben is jó döntéseket hoznak. Emellett intelligensek és kreatívak. Ez a célunk és az edzéseket is így építjük fel. A futballfilozófiánk a kezdeményező futball mind a támadásban, mind a védekezésben. Szeretjük, ha a csapatunk rövid passzokkal, kis játékkal építi fel az akcióit, illetve nagyon kedveljük a pozícióváltásos játékot. Ilyenkor a játékosok gyakran váltogatják a helyüket, ami által a támadásaink kiismerhetetlenné válnak.
Jordáki Norbert: Dávid többes számban beszélt, ezzel el is árulta, hogy hasonlóan gondolkodunk. Annyit fűznék még ehhez hozzá, hogy a mi kettőnk kapcsolata ilyen rövid idő alatt, maximálisan egymásra hangolódott. Együtt gondolkodunk, egymás mellett dolgozunk harmonikusan egy közös célért, a Ferencváros utánpótlásáért.
Mi inspirált benneteket arra, hogy fiatalokkal kezdjetek el foglalkozni?
Arany Dávid: Mindig is utánpótlásedző szerettem volna lenni. Nagyon korán elkezdett érdekelni az edzői pálya és tudatosan készültem erre. Nem elsősorban a felnőtt futballban gondolkodtam, hanem kezdetektől az utánpótlás érdekelt. Nagyon megtaláltam ebben a korosztályban a számításaimat és szerintem jól is tudunk együtt dolgozni a gyerekekkel. Megértjük, megtaláljuk a közös hangot. Nekem ez volt a célom.
Jordáki Norbert: Nekem hasonló korú gyermekem van, mint akikkel jelenleg is dolgozunk. Nem volt számomra kérdés, hogy fiatalokkal szeretnék foglalkozni. Az pedig külön öröm, hogy ezeket a gyerekeket a Ferencvárosban, a Fradi számára tudjuk nevelni.
Öt-tíz év múlva a ti játékosaitok nevét olvashatjuk majd a Fradi kezdő tizenegyében?
Arany Dávid: Erre minden esély megvan, természetesen ehhez nagyon sokat kell dolgozni. Sőt még többet kell melózni, mint eddig. A képességeik megvannak hozzá, hogy jó futballistákká váljanak. Azonban nem lehet minden játékosunkból élvonalbeli labdarúgó. A statisztikák alapján talán egy-kettő tud odaérni, de mi minden támogatást szeretnénk nekik megadni, hogy az álmaikat valóra tudják váltani.
Jordáki Norbert: Azt gondolom, hogy rajtunk és a klubbon sem fog ez múlni, de sok dolog mellett borzasztó nagy szerencse is kell ehhez.
Pár év múlva, ha leülünk ismét beszélgetni, mikor mondanátok a legboldogabbnak magatokat?
Arany Dávid: Akkor, ha addigra már egy, vagy két élvonalbeli játékost ki tudnánk nevelni, aki bemutatkozott a Ferencváros első csapatában. Ez már siker lenne, illetve ha addigra megépülne az FTC új népligeti sportközpontja és mi még akkor is sikeresen dolgoznánk a Fradi kötelékeiben.
Jordáki Norbert: Én is hasonlóan gondolom. Örülnék, ha addigra már néhány játékosunk a top ligában futballozna, és ezt a Ferencvárosban tenné. Valamint, ha valakinek ez nem sikerül, az sem távolodna el a futballtól, hanem valamilyen módon megmaradna a Fradi mellett.
