Az Eindhovenhez a héten aláíró brazil, de már holland állampolgár középpályás Monizról és a Ferencvárosról is beszélt a helyi sajtóban.

Henk ten Cate tanította meg nekem, hogy mi a profizmus. Moniz edzéseire jól reagál a testem. De nem vagyunk barátok, egész máshogy gondolkodom a fociról, mint ő. Megvan a saját véleményem, elég fekete-fehér… Az én időmben egy vereség után elbujdostunk egy kávéval a kezünkben, ma meg a 8-9. helyen álló csapatban a fiatalokat csak az életstílus, a kocsik, a Facebook érdekli. Az én időmben megtanultuk, hogy csak kemény munkával lehet teljesíteni. Megihatsz egy sört, vagy felhívhatsz magadhoz egy lányt, de ne bulizz a városban minden este.

[Hogy van-e, amit megbántam?] Amikor megérkeztem a Ferencvárosba, azt gondoltam, “jaj, ne!”. A nyelv borzalmas, a pályák, a stadion is. Megkérdeztem Monizt, mibe rángatott bele. De idővel nagyon boldog lettem. Három (valójában másfél – ulloi129) évig játszottam ott és boldog voltam Magyarországon. Maradni akartam, de volt egy törés. Van megbánni valóm. De másrészről, akkor most nem lennék [az Eindhovennél]. Amikor majd nemsokára abbahagyom, gyerekeket akarok edzeni.