A Fradi elnökét az elmúlt hat év értékelésére és a tervek bemutatására kértük interjúnkban.

– Hat éve a Ferencváros elnöke, hogyan értékeli ezt az időszakot?

Amikor elkezdtük ezt a munkát, kitűztem néhány célt. Azt mondtuk, rend kell és átláthatóság, és az átláthatóság meg fogja teremteni a nyugodt pénzügyi feltételeket. A harmadik az volt, hogy infrastruktúrát kell fejleszteni. Azt látom, hogy ebben a háromban előre léptünk.

Hat év a Ferencváros történetében nem egy nagy időszak, de azt biztosan nem lehet mondani, hogy a Ferencváros most rossz anyagi helyzetben lenne. Amikor átvettük a klubot, akkor a szakosztályok külön gazdálkodtak, ugyan a klub a többségi tulajdonos, de a korábbi vezetők nem gyakorolták az ezzel kapcsolatos jogokat. Most folyamatosan ellenőrizzük ezeknek a szakosztályoknak a gazdálkodását. A szakszövetségek sem adnának pénzt, ha azt látnák, hogy a Ferencvárosban elfolyik a pénz. Néha lelassítja a munkát, de mi minden nagyobb összegű kiadást megbeszélünk, akár hosszú órákat szánva rá. Úgy gondolom, aki végigmegy a Népligeten, az látja, hogy ennek a területnek, ennek a klubnak van gazdája. A legfontosabb eredmény tehát az, hogy anyagilag rendbe tudtuk tenni ezt a klubot.

Amikor elnök lettem, szinte mindenki azt mondta, hogy csődbe fog menni a Fradi. A folyamatok is ebbe az irányba mutattak. McCabe-éktől kapott a klub nagyjából 800 millió Ft-ot, amikor én átvettem az elnökséget ebből már csak alig 110 millió Ft maradt. Bevételünk alig volt, néhány hónap múlva az összes szakosztály beleállt volna a földbe.

– Az anyagiakon túl van olyan terület, amivel elégedett?

A következő lépés az infrastruktúrafejlesztés volt, hiszen se néző, se sportoló, se szülő nem szívesen jön balkáni körülmények közé a XXI. században. Megépítettük a stadiont, ami azért is volt nagy szó, mert utána bennünk volt a belső késztetés, hogy a többi szakosztály infrastruktúráját is ilyen szintre fejlesszük.

Természetesen sosem leszek elégedett, ezért is jó a sport, mert ott mindig van következő cél, mindig van nagyobb eredmény.

Ha szakosztályonként nézzük, jól látható a szakmai előrelépés, a fociban a régen várt eredményekkel egyértelmű, akárcsak a női kézilabdában, az európai kupadöntőt játszó vízilabdában, a remélhetőleg az NBI-be feljutó férfi kézilabdában vagy az idén remekül küzdő jégkorongban, akik sokat dolgoztak azért, hogy ebben a vészhelyzetben talpon maradjanak szintúgy. De a nem látvány sportágakban is folyamatosan léptünk előre.

– Az egyéni sportágakban sokszor ugyanakkor az az ember érzése, hogy hiányzik egy nagy név. Miért nem igazol a Fradi neves sportolókat, akik már nagy eredményeket értek el és akik fémjelezhetnék a szakosztályokat?

Ez koncepció kérdése. Ezek lényegében szponzori szerződések, amikor egy neves versenyző a nevét adja egy klubhoz, de nem ott készül, nem vesz részt az ott folyó szakmai munkában. Én azt szeretném, hogy a neves sportolók, akiket ki tudunk nevelni, itt készüljenek, példát mutatva a fiataloknak, hogy ők is arra a szintre akarjanak eljutni. Lássák, hogy milyen komoly munka van a teljesítmény mögött.

– Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mindez mennyire fenntartható, már a kilencvenes évek elején mindenki azt mondta, az óriás klubok ideje lejárt. Nem bírnak el ennyi szakosztályt. Se anyagilag, se sportszakmailag. Egyáltalán érdemes-e az államnak ennyit költeni a sportra?

Szerintem a sport, ahogy az oktatás is, a magyar kultúra része. Ezért ez ugyanúgy nem kérdés, mint hogy érdemes-e fenntartani iskolákat, támogatni színházakat, művészeket, fejleszteni az oktatást. Az államnak mindig kötelessége lesz ennek egy részét finanszírozni. Figyelem, nem az NB I-es focicsapatról beszélek most! Mi se a profi játékosok fizetésére kapunk pénzt, hanem az infrastruktúra fenntartására. Annak a fenntartására, amely több ezer gyermeket szolgál ki.

Ugyanakkor az FTC új népligeti sporttelepének fejlesztésénél, ahogy az új stadion felépítésénél is, természetesen figyelembe vesszük, hogy azok fenntarthatóak legyenek. Az új sportcsarnok olyan lesz, ahol egy koncertet meg lehet rendezni és mivel kevés ilyen helyszín van Budapesten, ezért azt gondolom lesz is rá igény, emellett olyanok a tervek, hogy alacsonyak legyenek az üzemeltetési költségek.

Amikor elnök lettem, akkor bajnok akartam lenni, mert elsősorban szurkoló voltam. Most már azért akarok bajnok lenni, hogy minél több gyereket be tudjunk hozni. Hiszen a gyerekek a sport révén rengeteg minden megtanulnak. A szolidaritást, azt, hogy ha hibázom, akkor segítenek, de ha a másik hibázik, akkor nekem kell segíteni. 14 éves kor fölött, a szülők egyetértésével, drogszűrést végzünk, de nem azért, hogy lecsukjuk a fiatalokat, hanem azért, hogy akinek ilyen problémája van, annak segítsünk.

A fiatalok rendszeres orvosi ellenőrzés alatt vannak és egészséges életet élnek. Jelenleg 3000-en sportolnak nálunk, ha megépül az új sportközpont, akkor 5000-en lesznek. Ma nagyon kevés idő jut a családban a gyerekekre, ezért a mi felelősségünk óriási.

– A Fradi hagyományosan a nemzet csapata, amibe az is beletartozik, hogy rengeteg szegény, hátrányos helyzetű fiatalt segített az érvényesülésre. Korábban a tanulás, a művészetek és a sport jelentette elsősorban a kitörési lehetőséget, a fiatalok sportolása rengeteg pénzbe kerül, félő, hogy ez elzárja a szegényektől ezt a lehetőséget.

Ez egy valós probléma, éppen ezért mindent elkövetünk, hogy ez ne így legyen. Az Albert alapítványt is azért hoztuk létre, hogy azoknál a családoknál, ahol az egy főre jutó kereset nem éri el a bruttó 86 500 Ft-ot, ott az alapítvány kifizeti a tagdíjat. Jelenleg így száznegyvenöt gyereket támogatunk, de más formában is akadnak még támogatottak. A vidékieknek szállást biztosítunk és a népligeti étteremben minőségi, ugyanakkor elérhető árú étkezést biztosítunk. Természetesen vannak járulékos költségek, de azt hiszem, ebből is látszik, hogy próbálunk segíteni.

– Az új népligeti sportközpontról mikor tudhatunk meg többet? Hiszen a látványtervek régiek, azóta sok változás történt és csak a kormányhatározatokból tudjuk, hogy hamarosan elindulhat a kivitelezés.

Jelenleg nagyon komoly és alaposan előkészített koncepció vázlataink vannak, amelyekkel a döntéshozók támogatását elértük. Most kezdődhet a konkrét tervezés. Természetesen az előkészítés évei alatt végzett munkának köszönhetően pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk. Több fő részből fog állni a komplexum, az egyik a jégpálya, a másik a kézilabda csarnok és végül az uszoda a vizes sportoknak és persze lesz új futballpálya is. Micsoda lehetőség lesz majd, ha úgy lehet majd eltölteni egy egész napot, hogy az ember reggel elkezdi nézni az utánpótlás meccseket, majd az ebéd után folytatja több szakosztály felnőtt bajnokijával.

– Ez valóban sokaknak örömet szerezhet, de csak akkor, hogy ha végre összehangolódnak ezek a sportesemények. Most sokszor nem ez a helyzet.

Erre most is próbálunk figyelni, de az új sportközpont megnyitásával remélhetőleg ebben is előrelépünk, és egy helyen lehet az összes látványsportágat megnézni és egész napos szórakozást tudunk majd nyújtani.

– Sokaknak hiányzik az a régi klubérzés, ami régen jellemezte a Ferencvárost. Például, hogy a különböző sportolók jártak egymás mérkőzéseire. Van-e olyan terv, ami elősegíti, hogy ez visszatérjen?

– Sajnos, ez a fajta klubhűség, ami azokat az időket jellemezte, az ma már nincsen. Néhány kivétellel mindenhol hűvös profik vannak. Természetesen próbáljuk a Fradi-család érzését átadni. A kommunikációban is arra törekedni, hogy egy közösségként jelenjünk meg. Teszünk lépéseket, hogy a különböző szakosztályoknál szereplő fiatalok, sportolók találkozzanak egymással. De természetesen, mivel ezt nem építették évtizedeken keresztül, ez nem fog visszajönni néhány év alatt. Ugyanakkor a sporttelep is sokat segít, hogy egy helyen vannak a szakosztályok, a szülők ismerik egymást, köszönünk egymásnak. A jó étterem és a jó kávézó közösségformáló is, van ilyen törekvésünk, de elsősorban nem direkt eszközökkel.

– A hoki, a kézilabda és a vízilabda most hozott eredményeket. Ugyanakkor itt a finanszírozásban sokat segített a TAO. Nem omlik össze ez a rendszer, ha megszűnik majd a ez a lehetőség?

Abban reménykedem, hogy a TAO vagy legalábbis valamilyen formája megmarad és mindent meg is teszek ezért, hiszen ez sokat segített, rengeteg éves aktuális fejlesztés ezen keresztül tudott megvalósulni. Emellett folyamatosan minden pályázati lehetőséggel élni kell, a kollégáim folyamatosan figyelik kezeket, dolgoznak rajtuk és a szakszövetségekkel is jó az együttműködés.

– A Fradizmushoz kellenek Fradihoz kötődő edzők is, van-e olyan terv, hogy még több Fradi érzelmű edző legyen a szakosztályok körül.

Amikor együtt választunk, az első számú szempont nyilván a szakmaiság és utána jön, hogy legyen fradista. Ha van ilyen, akkor az tökéletes, ha nincs, akkor keresni kell mást, olyat, aki azzá tud válni és nekünk feladatunk is, hogy azzá tegyük. Nagyon sokat számít az, ha be tudunk hozni egy szakosztályt ide a telepre. A birkózás és az ökölvívás esetében is rengeteget számított és remélem a hokinál is sokat jelent majd.

A második részben a focicsapatról, edzőkérdésről és a szurkolókról olvashattok.