Laura van der Heijdent Danick Snelder „csekkolta le”, nehogy elkövesse ugyanazt a hibát, mint beállósunk.
– Ismeri az öltözködési színkódot?
– Persze. Amikor megérkeztem Budapestre, Danick Snelder először is alaposan végigmért, és amikor látta, hogy nincs rajtam semmi lila, továbbengedett. Nem akarta, hogy én is elkövessem azt a hibát, amit ő, amikor lila pólóban jelent meg az első ferencvárosi napján. Majd próbálok a zöld és a fehér színekre fókuszálni.– És mi a helyzet a számokkal? Miért a 17-est választotta?
– Mert a két kedvencem, a hatos meg a tizenegyes már foglalt a Ferencvárosnál. Úgyhogy összeadtam őket.– A színeken és számokon kívül mi fogta meg a Fradiban?
– Jó néhány meccset láttam a Bajnokok Ligájában, és úgy éreztem, jó lenne ebben a csapatban szerepelni, mert kiváló játékosokkal kézilabdázhatnék együtt. Úgyhogy amikor hívtak, jöttem.– Gondolkodás nélkül?
– Azon már túl voltam tavaly, mert akkor is felvetődött, hogy a Ferencvárosba igazoljak, csak nem vált valósággá. Azóta ráadásul Danick is ideszerződött, és rengeteget mesélt arról, milyen jól érzi itt magát.– Nem marasztalták jelenlegi csapatánál, a dán Esbjergnél?
– Hamar eldöntöttem, hogy váltanom kell. Nagyon szép három évet töltöttem Dániában, de úgy gondoltam, ideje továbblépnem, új dolgokat tanulnom, kipróbálnom magam új közegben, még erősebb csapatban, új benyomásokat szerezve.– Válogatottbeli jelenlegi, a Fradiban leendő csapattársa, Danick Snelder ugyanezeket mondta tavaly ilyentájt.
– És látja, neki is bejött a váltás! Én sem aggódom, hogy ne tudnám megoldani a feladataimat, bár azt tudom, hogy a nyelvtanulás például nehéz lesz, de mindenképpen meg akarok tanulni magyarul. Az elején küszködni fogok, az biztos, de ha a fejembe veszek valamit, azt megcsinálom, és remélem, most is így lesz.
