A felívelésektől és a pálya talajától jobban tart az osztrák játékosunk, mint a hazai csatárkettőstől.

Úgy készülünk, hogy mindenképp gólt kell szereznünk a továbbjutáshoz. Ha az előny megőrzésére törekednénk, és ne adj Isten hátrányba kerülnénk, összezavarodnánk. A szokásos, támadó futballunkat szeretnénk játszani, irányítani akarjuk a meccset és megakadályozni, hogy a kispestiek akarata érvényesüljön. Az utóbbi években mindig megszenvedtünk ellenük, tudjuk, mire számíthatunk. Ahogy hallom, a gyepszőnyeg nem a legjobb, ezért nincs kizárva, hogy a hazaiak hosszú labdákkal és ívelésekkel próbálkoznak, ami ellen nehezebb védekezni. Bevallom, ettől a taktikától jobban tartok, mint Lanzafamétől vagy Eppeltől. Mindketten kiváló focisták, de az egyéni párharcoktól sosem féltem, a kellemetlen játékstílus viszont okozhat gondokat.

Nem ismeretlen számomra a [védekező középpályás szerepköre], az Austriában már játszottam ezen a poszton. Sokat beszélek Gera Zolival, Hajnallal, Csukittyal, kikérem a véleményüket, minden tanácsot igyekszem megfogadni. A pályán úgy éreztem, jól megy a játék, a videoelemzések alatt sem láttam, hogy nagy hibát követtem volna el. De kell még idő, hogy teljesen belerázódjak. Az önbizalmam viszont minden lejátszott meccsel nő ezen a poszton.

– Emír Dilaver

(Nemzeti Sport)