Korábbi székely labdarúgónk ismét Magyarországra igazolt, azt is elmondta, melyik mérkőzése volt a legemlékezetesebb.

– Nagy visszhangja volt a Fradiba igazolásodnak. Székely tehetséget igazolt a nemzet csapata – szóltak a hírek –, Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója mutatott be a sajtónak. Hogy sikerült a budapesti kiruccanás?

– Az elején nagyon nehezen indult be minden. Megtapasztalhattam, hogy milyen valójában a profi futball. Már nem csak elképzeltem, hanem meg is éltem azokat a pillanatokat, bár sokszor sérülések akadályoztak a munkában. Utolsó évemben a Fradi II.-vel is megnyertük az NB III-as bajnokságot, így örömteli az a négy év, amit Lipcsei Péter és Dejan Milovanovics kezei alatt tölthettem.

– Egy évig a másodosztályú Soroksáron is futballoztál.

– Pontosabban egy és fél évig. Fogalmazhatunk úgy hogy a Soroksár SC kihúzott a gödörből, ott sikerült folyamatosan játszanom és megerősödnöm.

– Karriered legemlékezetesebb mérkőzése?

– Csepel–Fradi II., NB III. Talán nem is kell ezt tovább boncolgatni. Egy örök emlék marad. Több mint tízezer szurkoló látogatott ki a mérkőzésre és buzdított torkaszakadtából, a végén pedig sor került egy érzelmes himnuszéneklésre is.

– Új csapat, új remények. Ismét Magyarországon?

– Megerősödni és több játéklehetőség reményében érkeztem Csákvárra. Még minden új, de szerintem nem lesz gondom semmivel. A körülmények bőven NB II-es szint fölött vannak, a csapat is egy fiatal gárda, tele erővel, energiával, ráadásul még a hangulat is nagyon jó. Az első benyomás nagyon pozitív.

– Magyarországi éveid mellett nem csak fociztál, hanem diplomát is szereztél. Miért tartod ezt fontosnak?

– A legnyomósabb ok a tanulás mellett azonkívül, hogy a szüleim tanárok, az volt, hogy a labdarúgás befejeztével is meg tudjam állni helyem a világban. Fontosnak tartom a tanulást, és hogy az ember képezze magát, ne csak fizikailag legyen topon. Néha azon veszem észre magam, hogy én is mondogatom a fiatalabb csapattársaknak, ha tehetik tanuljanak, mert hasznukra válik, és én sem bántam meg a rászánt időt.

A teljes interjút itt olvashatod el: Székelyhon