Deszkával, klubunk utánpótlás edzőjével beszélgettek.

Mikor kerültél a Ferencváros utánpótlásába?
– Több mint tíz évvel ezelőtt. Ez alatt az idő alatt nagyon sok ismerőst, barátot és olyan kollégát szereztem a régiek mellé, akikkel egyéb módon nem biztos, hogy összefonódott volna az utunk. Már ebből a szempontból is nagyon jó döntést hoztam egy évtizede. Utánpótlásedzőként a karrierem elején voltam és egy kicsit óvatosan kanyarodtam rá erre az életpályára. Már futballistaként foglalkoztam azzal, hogy mi lenne a méltó folytatása a kiöregedésem utáni időszaknak. Külön érdekesség, hogy abban a klubban, ahol játékosként is pályára léphettem, sikerült edzői karriert építenem. Ez a mai napig tart és remélem jó ideig így is marad.

Az U15-ös csapatot mikor vetted át és előtte melyik korosztálynál fordultál meg az utánpótlásban?
– Először ahhoz a korosztályhoz kerültem, amelynek a játékosai mostanra már eljutottak a felnőtt korba. Huszonegy éves játékosokról beszélünk. Tizenkét éves korukban kerültek a kezem alá és érdekes mód lemérhető rajtuk, hogy ennyi idő után egy játékos honnan, hová tud fejlődni. Nagyon fontos, hogy egy kis emócióval is kell az életüket fűszerezni. A feléjük irányított tanácsok, útmutatások illetve a velük kialakított viszony visszaköszön. Számomra is meglepő módon, még mindig igénylik azt, hogy a régi csapattal összeüljünk egy baráti beszélgetésre. Az U13 volt az első korosztályom, majd velük továbbhaladva jutottam el egészen az U18-ig. Pályaedzőként és vezetőedzőként is dolgoztam a fiatalok mellett.

Most te vagy a vezetőedző az U15-nél és Fischer Pál a segítőd. Ő mióta van melletted?
Fischer Pali három éve került az utánpótláshoz, Bánki József közreműködésével. Mindenképpen meg kell említenem Dodót, mert egyrészről, mint szülő is jelen van, másrészről pedig az öregfiúk csapat nagyszerű koordinátora. Pali Dukon Béla mellett kezdett, velem másfél éve dolgozik együtt.

Több utánpótlásedző is elmondta már, hogy az első szempont a képzés, ennek ellenére megkérdezem, hogyan szerepeltek a bajnokságban? Hol álltok a tabellán?
Régebben az öltözők falai tele voltak korosztályos labdarúgók fotóival, akik a bajnokság megnyerése kapcsán kerültek fel a tablókra. Aztán picit szomorúan állapítottuk meg, hogy azok a játékosok ma már nincsenek benne a magyar futball körforgásában. Ez megerősíti azt, amit te is mondtál, hogy a képzés és a felnőtt futballra nevelés az elsődleges szempont. A pillanatnyi helyezésünk, tökéletesen bemutatja a srácok életkori sajátosságait és szenzitívségét. Egyik pillanatról a másikra tudnak elképesztő teljesítménnyel előrukkolni, ugyanakkor a folytatást látva az ember egy-két keserű pirulát le kell, hogy nyeljen, mert egész más arcukat mutatják. A középmezőnyben vagyunk, ami a hektikusságunkat figyelembe véve reális. A csapatok lehetőségeit mérlegelve kapunk egy sorrendet, ami alapján be szoktam lőni az aktuális korosztályomat. Ebből kifolyólag, én az első négy helyben szoktam gondolkodni.

Milyenek a mai fiatalok, mennyire zavarják meg őket a modern kor vívmányai, a telefonok, az internet, és mennyire látod rajtuk a futball szeretetét?
Egyrészt borzasztóan irigylem őket már csak a koruknál fogva is. Bárcsak a mai eszemmel tudnék annyi idős lenni, mint ahány évesek most ők! Nyilván mosolyognának az olyan történeteken, hogy mi két szomszédos ház ablaka között réz meg cipőbokszos dobozokat összekombináltunk. Azon aztán nagyon jól lehetett beszélgetni a szomszéd sráccal, akitől másnap a labdát, vagy épp a bicaját akartad elkérni. Ezen nagyon jót derülnének, nem is osztom meg velük ezeket a történeteket, hiszen ők már a mai kor vívmányaiba születtek bele, nekik ez a természetes. Ezeknek a fiúknak annyival könnyebb, hogy hamarabb megnyílik a szülők pénztárcája. El vannak árasztva a jobbnál jobb felszerelésekkel. Egy pici alázatot, igyekezetet, szorgalmat, ha valamelyik boltban lehetne venni, akkor én nagyon örülnék. Abban az esetben, ha ez is megvásárolható lenne, talán könnyebben találkoznának ezekkel a jellemi tulajdonságokkal.

Nincsenek túlterhelve a labdarúgással?
Nem gondolom, hogy túlzás lenne a focira szánt idejük. Önmagában az a másfél-két óra, amit itt eltöltenek, nagyon sok szakmai fórumon elhangzott, hogy kevés. Tudomásul kell venni, hogy van egy olyan életszakasz, amikor középiskolába kerülnek és ennek kapcsán a délelőttjeik egy cseppet lazábbak. Ilyenkor lenne arra lehetőség, hogy egy picit a futballal foglalkozzanak. Ha más nem, akkor az iskolai testnevelésbe a labdarúgást is jobban be lehetne vonni. Biztos vannak kivételek, de sok esetben ez úgy működik, hogy a kolléga bedobja a labdát, és éppen addig neki más dolga van. Valaki átöltözik, valaki pedig nem. Ezek értékes órák a délelőttből, amit lehetne a képzésre fordítani. A Fradinál szerencsére megvalósultak az egyéni képzések, tehát van arra lehetőség, hogy a korosztályok tehetségei, összevonva szerepeljenek talent edzésen. Ez német irányítás alatt történik. Azoknak a srácoknak, akiknek ez nem adatik meg, lehetőségük van arra, hogy az edzés előtt lábteniszezzenek a pálya sarkában. Van rúgó fal, szabadrúgás sorfal. Ezeket a lehetőségeket az öltözőben lévő eszközökkel és labdákkal kombinálva ki tudják használni, de ehhez kell egy személyes belső indíttatás is. Nyilván a nagy sztárokat lehet csodálni, hogy mennyit keresnek, milyen autóval járnak, meg milyen csodás helyeken nyaralnak, de a csillogásuk mögött rengeteg munka van. El szoktam mondani a srácoknak, hogy Cristiano Ronaldo, amikor a Manchester Unitedban futballozott és volt egy hosszú kimerítő szakasza a szezonnak, akkor azt mondta neki Sir Alex Ferguson, hogy megengedi neki, hogy elmenjen négy napra Dubaiba és érezze jól magát. Meg is egyeztek ebben, és amikor a Sir kiment a stadionba, akkor azt látta, hogy valaki ott a hátsó pályán rugdossa a labdát. Gondolhatjuk, hogy ki volt az. Ahelyett, hogy elment volna az első repülővel Dubaiba. Ezek olyan dolgok, amik visszaköszönnek az életben. Ellenben azokat a dolgokat, amiket elmulaszt az ember, azt később nagyon nehéz pótolni. Azt erőltetjük a srácokba, hogy törekedjenek rá, hogy jobbak legyenek, mint tegnap. Holnap pedig legyenek jobbak, mint ma. Szerintem ebben nagyon sok minden benne van.

Tisztában vannak a játékosaitok a Te és a Fischer Pali játékos múltjával? Ismerik a sikereiteket?
Az fontos, hogy mennyire vagyunk hitelesek a számukra, de én ritkán találkoztam olyannal, hogy egy a korosztály emlékezett volna a húsz évnél régebbi dolgokra. Nyilván Fischer Pali kvalitásai és a futball múltja, az Ajaxban eltöltött ideje, az NB 1-es gólkirályságai sokkal inkább maradandó dolgok és ezek vele kapcsolatosan sűrűbben elhangzanak. A fiúknak viccelődve oda is pörköli, hogy ha ő annak idején ennyit tutyimutyiskodott volna egy helyzetnél, akkor a nézők is hazamentek volna. A futball egy olyan közeg, ahol elfér a humoros csipkelődés, ami csibészséget feltételez és nem baj, ha ott van az öltözőben. Ezt tőlünk a Palival bezsebelhetik, nyilván a jó ízlés határain belül. Egyszer-egyszer nem árt, ha egy túlzott önbizalommal rendelkező játékosnak letörjük a szarvát, mert időnként azért túl sokat gondolnak magukról. Mi tudjuk, mi kell ahhoz, hogy egy életpálya sínre kerüljön. Túl azon, hogy milyen munkát kell a sikerig elvégezni rengeteg szerencsére is szükség van. Egyikük sem gondolhatja, hogy bármiben is különbözik a társaitól. Oda szoktunk rá figyelni, hogy a tekintély és a múlt tisztelete előtérben legyen.

Fischer Palival mindketten sikeres játékosai voltatok a Ferencvárosnak. A fradizmust hogyan adjátok át?
Amikor a bajnokság során fogadunk bármilyen csapatot, vagy egy vidéki klubot, mindig el van mondva, hogy ezeknek a srácoknak ez az életük meccse. A Fradi ellen ők nem tudnak játszani minden nap. Nyilván a mi esetünkben van egy pszichikai előny, ami azonban már nem olyan, mint régen. Régebben, ha egy vidéki csapat feljött a fővárosba és meglátták a Budapest táblát, elszállt minden reményük. Ezek a dolgok ma már csak leírva léteznek. Nagyon jó döntés, hogy az épület belsejében a falakon láthatjuk azokat a képeket, amelyek az elmúlt időszak toronymagasan megnyert bajnokságát és a dicső múltat ábrázolják. Emellé még felsorakoznak a Fradi történelmével foglalkozó tesztek, hiszen az iskolában is meg kell tanulniuk dolgokat, aki pedig hozzánk igazol, annak tisztában kell azzal lennie, hogy hol van. Az igazi fradizmus bennünk is úgy datálódott, hogy a szüleink elmesélték, mennyi néző volt egy kettős rangadón és sztorikat meséltek, amelyek nagy játékosokhoz fűződtek. A mai napig sokat nevetünk az öregfiúkban, Dalnoki Jenőt például nagyon sokat szokták az idősebb játékosok idézni. Nap, mint nap találkozunk régi anekdotákkal, ezeket nem lehet kitörölni. A mi fiainknak is meg kell érniük azt az időszakot, amikor majd bekopogtatnak egy felnőtt öltözőbe és egy idő után akár szóba is elegyednek velük. Aztán eljutnak abba az korszakba, amikor majd egyszer kiöregednek, és akkor fogják reálisan felmérni azt a közeget, azt a hatalmas családot, ahová ők tartoztak. Arra kínosan ügyelünk, hogy a fradizmus a srácainknak adjon egy többletet. Szoktam jelezni feléjük, hogy rengeteg gyerek elindulna gyalog vidékről, hogy egy edzésre bejöhessen. Nézzetek szét magatok körül az öltözőben, hogy milyen rend van, mert innen indul el majd el a játékotok is. Abban az esetben, ha igényesek vagytok magatokra, akkor a pályán sem lesz rátok panasz. Ellenben ha itt trehányak vagytok, akkor a pályán sem lesz olyan taktika, amit betartanátok. Meg kell becsülnötök a Ferencváros mezét, a hagyományait és magatokat is, hogy itt lehettek. Nevelési célzattal többször is elhangzanak tőlünk hasonló mondatok.

Milyen célokkal, reményekkel várjátok a tavaszt?
Amikor kijönnek az utánpótlás vezetéséből és megnézik a csapatot, látják, hogyan mozognak a srácok és úgy ítélik meg, hogy jó a fiúk játékára nézni, akkor én is elégedett vagyok. A célunk, hogy az edzői értekezleteken minél kevesebb jogos kritika érje az együttest. A legjobb egy edzői stáb számára az, amikor egy szakmai értekezleten elismerő szavakat hall. Az, hogy ebbe milyen eredmény fér bele, és hogy ez milyen helyezést hoz, számomra másodlagos. Többször nyertünk bajnokságot olyan csapattal, akire mindenki legyintett és ennek ellenére a fiúk futottak egy olyan szezont, aminek a végén büszkén kihúzhatták magukat. A boltba viszont nem lehet bemenni azzal, hogy első, vagy második lettem. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a rájuk rakott tudás és ismeret révén egyszer csak azt mondja az első csapat vezetőedzője, hogy te kellesz. Onnantól kezdve a kiválasztott srácnak sínen van az élete. Nekünk ezek az elsődleges céljaink, nem a helyezés.

Volt egy válságos időszaka a Ferencvárosnak, amikor az utánpótlást lerabolták. Hol tart most a Fradi az utánpótlásképzésben?
A hangsúly azon van, hogy talpra álltunk és a három “E” betűt, ami az erkölcs, erő és az egyetértés, talán sikerült fényesre sikálni. A nehéz időszakot azonban nem szabad teljesen elfelejteni, tanulni kell a nehézségeinkből is. Vissza kell néznünk időnként, hogy erőt tudjunk meríteni belőle. Nekünk edzőknek mindig az a legfontosabb, hogy mennyire vonzó a klubunk. Minél több jelentkező van próbajátékra a felkészülési időszakban, annál inkább úgy érzem, hogy jó úton vagyunk. A hozzánk érkező játékosok minősége is rendkívül fontos! Ma már sikerül konkurens klubokból játékosokat elcsábítani, nyilván a jó feltételeink és lehetőségeink miatt. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy keretösszegünk, amit erre lehet fordítani. Tudomásul kell venni, hogy már ez is egy piac. Egy játékos különböző összegekért fog hozzánk igazolni, de a lényeg az, hogy már van erre is lehetőségünk! A legfontosabb mindennek a gazdasági alapja. Ami itt az elmúlt időszakban történt, az mindenkinek a szemét gyönyörködteti, a szívét megdobogtatja. Jó ide bejönni. Régebben egy szülőnek gond volt itt két órát eltöltenie, mert nem voltak adottak a tárgyi feltételek. Most tele van szülővel az utánpótlás bázis. Nyilván számukra kialakított külön helyen, de szeretnek ide bejárni. Az elsődleges célunk, hogy ha egy szülő valamelyik pálya mellett elsétál, azt lássa, hogy a gyerekeikkel a szakember türelmesen dolgozik, jó kezekben van. Ennek el fog menni a híre. Nem kell már sok idő ahhoz, hogy mi legyünk azok, akikre a vetélytársaink úgy néznek, hogy nagyon össze kell magunkat kapni. Össze kell szedniük magukat, egyébként minden játékos újra a Fradiba akar majd jönni. Nyilván van klubszimpátia, de nekem ne mondja senki, ha egy srác azt mondja, hogy az én barátom itt focizik és jókat mondott a Népligetben eltöltött délutánjairól, akkor a szülő nem gondolkodik el rajta, hogy ő most hiába Vasas vagy Újpest, esetleg Honvéd párti, de a gyerekének ezt az utánpótlást szánja.

Akkor végre kijelenthetjük ismét, hogy a Fradi utánpótlásnak nem csak jelene, hanem jövője is van?
Egy rövid kivételtől eltekintve ez mindig is így volt. A jövő szempontjából pedig azt mondhatom, hogy határ a csillagos ég. Nekünk utánpótlás edzőknek csak az a vágyunk, hogy ha betolnak bennünket egy karosszékben az öregek otthonában a tévé elé, akkor lássuk játszani azokat a futballistákat, akiket mi neveltünk. Persze az sem baj, ha magunktól tudunk majd bemenni egy baráti társasággal egy sörözőbe és a kivetítőn a mi játékosaink futnak ki a gyepre, illetve szereznek örömöt a szurkolóknak. Azt gondolom, hogy a feltételek adottak, így az utódainknak is lesznek olyan mérkőzéseik akár személyes résztvevőként is, amelyek újra nagyon magasra emelik ezt a klubot. Kifejezetten jó helyzetben vagyunk, ezért vagyok ennyire optimista. Végtelenül örülök annak, hogy itt dolgozhatok.

Fradi.hu, Fradi app