Az U16-os csapat két edzőjével beszélgettek.

– Mi az edzői filozófiátok?

Horváth Roland: A labdarúgásról alkotott véleményünk összecseng Ádámmal. Nagyon kedveljük a támadó futballt, rövid passzos, kombinatív szellemben. Szeretjük, ha a csapataink dominálnak a mérkőzéseken.

Horváth Ádám: Van egy elvárás a szakmai vezetéstől az irányunkban, és ez összevág a mi filozófiánkkal is. Nyilván ezért is esett ránk a választásuk.

– Milyen játékosállomány áll a rendelkezésetekre az U16-os csapatnál?

Horváth Roland: Nagyon jó gárdát kaptunk. Több korosztályos válogatott játékos szerepel a csapatban és sok olyan srác futballozik nálunk, aki később majd alkalmas lesz arra, hogy akár a Ferencváros felnőtt csapatában is futballozzon. Ezek a srácok azonban még csak 15-16 évesek és ennek az életkornak megvannak az előnyei és a hátrányai is.
Mi a negatív sajátosságokat próbáljuk lecsipkedni, és sportemberi útra tereljük őket. A mi munkánk nem csak a futballról, hanem a mindennapi nevelésről is szól.

Horváth Ádám: Fontos, hogy olyan emberek kerüljenek ki a kezünk közül, akik később, ha nem is lesznek futballisták, megállják a helyüket az életben. Nem mellesleg pedig, ha sikerül megszerettetni velük ezt a gyönyörű játékot, akkor, ha nem is válnak labdarúgókká, valószínűleg Fradi szurkolók lesznek és lehet, hogy majd a civil életükben is a Ferencváros segítségére tudnak lenni. Az a célunk, hogy olyan értékeket kapjanak tőlünk, ami egész életükben követi őket.

Korunk sajátosságai sokszor negatív irányba terelik a fiatalokat. Az egyik legnehezebb időszak a felnőtté válás során, pont az a korosztály, akiket ti neveltek. Nehéz velük bánni?

Horváth Roland: Nagyon szeretjük a csapatunkat, nagyszerűen érezzük magunkat, amikor itt vagyunk a gyerekek között. Ez sugárzik rólunk és szerintem ezért könnyű számunkra szót érteni velük. Persze rendnek kell lenni, fegyelemnek, de fiatalosak vagyunk mi is.

Horváth Ádám: Sokakkal előfordul, hogy úgy tekintenek a fiatal játékosokra, hogy elfelejtik, ők még valójában gyerekek. Ebből adódóan nehéz ebben a korban még egyenletes teljesítményt nyújtani. Az utánpótlásra mindig is jellemző volt, hogy hullámzó a kedélyállapot és a teljesítmény. Ezt nyilván kezelni kell, de azt látjuk, hogy az akarattal nincs probléma.

Az utánpótlásedzők zöme azt állítja, hogy a szorgalom fontosabb, mint a tehetség. Egy gyengébb adottságú gyerekből, mennyire lehet a szorgalom segítsége által labdarúgót nevelni?

Horváth Roland: A kérdés jó. A tapasztalataink pont azt mutatják, amit te is mondasz, hogy a fiatal rátermett futballistából nem mindig válik felnőtt szintű labdarúgó. Inkább az akarat és a szorgalom az, ami meghozza az évek folyamán a gyümölcsét. Rendkívül sokat dolgozunk ezen az öltözőn belül, rengeteg beszélgetés van mögöttünk, mert nem szeretnénk elveszíteni olyan tehetségeket, akik jelenleg kevesebb akaraterővel és szorgalommal rendelkeznek, mint a társaik.

Horváth Ádám: A PSV Eindhoven akadémiája fogalmazta ezt meg a legjobban. “A tehetséget legyőzi a kemény munka, hacsak a tehetség nem dolgozik keményen.” Ezzel tökéletesen azonosulni tudunk, és ezt plántáljuk a játékosainkba is. Próbálunk számukra számtalan jó és rossz példát felhozni és ezzel alakítani, ösztönözni őket.

Hogyan lehet egy tehetséges, de akarati problémákkal küzdő gyereket ösztönözni, megmenteni? Hogyan lehet egy ilyen srácból kihozni az akaratot?

Horváth Roland: Ez egy aprólékos és összetett munka. Mindig meg kell találni az ösztönző motivációt, illetve ha úgy adódik, akkor négyszemközt le kell ülni és meg lehet beszélni a problémákat. Nem lehet egy kaptafára húzni minden fiatalembert, mindenki más stílusú. Ugyanaz a kulcs, nem minden zárba jó. Valamikor az a hatásos, ha négyszemközt elbeszélgetünk, más esetben az egész csapat előtt kell átbeszélni a helyzetet. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, motivációkat, amivel a hosszú távú megoldások felé tudjuk terelni a fiatalokat.

Horváth Ádám: Ez mindenképpen egy sokáig tartó folyamat, tehát kevés lenne az, ha csak egy korosztálynak az edzője gondolkodna így. Ezért kell hosszabb távú koncepcióban gondolkodni, hiszen ha egy játékos elér U12-től az U19-ig, akkor minimum 4-5 edzővel dolgozik. Ez egy hosszadalmas folyamat, amit kézről-kézre adnak át az edzők egymásnak.

Ma még veletek edzenek a játékosaitok, aztán holnap, ha kiugróan teljesítenek, azonnal feljebb találják magukat. Mennyire nehezíti meg a mindennapjaitokat a korosztályok közötti áramlás?

Horváth Roland: Megvan a prioritás. Ez az első pillanattól kezdve így van és mi ezt el is fogadtuk. Jól tudunk ebben a szellemben dolgozni és ezzel a kollégáink is így vannak. Ugyanúgy támogatja a mi munkánkat Deszatnik Péter az U15-nél, mint ahogy mi segítjük Pókos Csaba munkáját az U17-nél és ez nagyon jól működik.

Horváth Ádám: Azt valljuk, hogy a legfontosabb a tehetségek kinevelése. Akik megérdemlik, azok természetesen menjenek egy korosztállyal feljebb, mert az igazi reménységeket mindig a nagyobb ellenállás felé kell tolni, akkor fognak kiteljesedni.

Természetesen a tehetségek kinevelése a legfőbb cél, de azért a tabella is ad egy visszajelzést az elvégzett munkáról. Hol álltok a pontversenyben és milyen céljaitok vannak?

Horváth Roland: Nagyszerűen indult az őszi szezon, bár ennek ellenére voltak hektikus eredményeink. Idegenben nem igazán sikerültek a mérkőzéseink, de hazai pályán nagyon domináltunk. A tizedik forduló után, sajnos nem úgy jöttek az eredmények, ahogy szerettük volna. A mérkőzéseinken nem ott voltak a fordulópontok ahol vártuk, ezért csak a hetedik helyen végeztünk. Sok gólt kaptunk, így a téli szünetben azon dolgoztunk, hogy tavasszal ezen a területen már rendben legyünk. A harmadik, negyedik hely elérhető. Nem az eredményesség az első, de szeretnénk megmutatni, hogy a fiatalok az őszi eredményeikhez képest, sokkal jobban tudnak teljesíteni.

Horváth Ádám: Azt azért tudni kell, hogy nagyban változott az idei kiírás. Két olyan dolog is akadt, ami módosított rajta. Először fordult elő, hogy nyolc kiemelt NB 1-es csapatot soroltak az első osztályba, így mindenkivel négyszer játszunk. Minden mérkőzés nagyon kiélezett. Azonban hoztak még egy döntést, amivel nem feltétlenül értünk egyet. Az U16-17-es bajnokságban az utolsó kiesik, az utolsó előtti pedig osztályozót játszik. Ez rányomja a bélyegét a bajnokságra és sokszor ki-ki meccsbe vagyunk kényszerítve. Sok csapat nem is akar futballozni, hanem inkább a célfutballt helyezi előtérbe. Mi viszont megyünk a saját utunkon és nyilván ebben benne vannak olyan eredmények, amit nem terveztünk, hosszútávon azonban az lesz a kifizetődő, amit mi csinálunk.

Akkor megállapítható, hogy az út, amin jártok jó, de kockázatos?

Horváth Roland: Kapunk visszajelzéseket, hogy helyes úton járunk. Azonban minden mérkőzés más, a gyerekek teljesítménye pedig, mint már említettem hullámzó. Szembesülnünk kellett azzal is, hogy régebbi akadémiák szemléletet váltottak és az eredményt helyezik előtérbe. Számunkra ez azért meglepő, mert mi filozófiailag próbáljuk a futballt építeni és a gyerekeket ugyanabban a játékrendszerben, stílusban neveljük, felfelé gondolkodva próbáljuk a Ferencváros felnőtt csapatáig eljuttatni. Más kluboknál pedig, akik akadémiaként működnek hosszú évek óta, azt tapasztaltuk, hogy a bennmaradás az elsődleges céljuk. Sutba dobták az összes olyan elvet, amivel eddig rendelkeztek.

A Fradi a “legek” klubja. Páratlan múltjával és sikereivel beleégette magát a szurkolók szívébe az évtizedek alatt, és történelme során kialakult egy olyan erős emóció, amit fradizmusnak nevezünk. Ti hogyan adjátok tovább ezt az érzésvilágot?

Horváth Ádám: Mi egy speciális helyzetben vagyunk, mert labdarúgóként nem szerepeltünk a Ferencvárosban. Addig, amíg nem kerültünk a Fradihoz, nem volt ferencvárosi kötődésünk. Azonban ez megváltozott az első percben, amikor elköteleztem maga a Ferencvároshoz. A Népliget egy speciális közeg. Itt könnyen találkozhat az ember a felnőtt labdarúgó-csapat játékosaival, és más sportágak versenyzőivel, edzőivel is. Legendákkal futhatunk össze nap, mint nap, akik rengeteget tettek a Ferencváros sikereiért. Akik itt sportolhatnak, azok napi szinten magukba szívják és átérzik, hogy ennek a klubnak a közösségéhez tartoznak. A másik pedig, hogy bárhová elmegyünk az országban futballozni, a halott felkel, és ellenünk szárnyra kap. Mindenki minket akar megverni, ezért a gyerekek saját bőrükön is tapasztalják, hogy milyen klubban futballoznak. Ez kialakítja az emberben a kötődést és az érzelmet is.

Horváth Roland: Nagyon jó, hogy a Népligetben több szakosztály egy helyen él és lélegzik. Ez egy nagy család. Mi is voltunk a srácokkal csapatépítés keretében a Fradi vízilabda mérkőzésén, nagyon kedveljük az ilyen alkalmakat. Mindenki befogadott és szeret bennünket. Már a Ferencvárosban élünk és mivel megtapasztaltuk a fradizmust, így át is tudjuk adni.

Fradi.hu, Fradi app