Kubatov Gábor a kedden megjelent Csányi-helyzetértékelőre reagált, de szóba kerül a többi csapatsport is.

Olvastam [a keddi Csányi-interjút]. Akinek nem inge ne vegye magára, de azt biztosan állíthatom, hogy a kritika nem az elnök úrnak szólt. Személyesen jó viszonyt ápolok Csányi Sándorral, akit a rendszerváltás utáni legjobb MLSZ-vezetőnek tartok. Ő csak betesz a fociba, nem kivenni akar, szerelmese a magyar labdarúgásnak. Elnöki munkájának hála minden pillére áll a focinknak, anyagilag stabil, átlátható, fejlesztések zajlanak, szakmai előrelépés is történt.

Az apparátusnál, mi a Fradinál így látjuk, baj van. Az MLSZ-nek vannak jó kezdeményezései, azonban sokat közülük nem képes befejezni. Talán a legmarkánsabb példa, hogy nem képes elkészíteni hosszabb távon a részletes sorsolást. Németországban a szurkoló január negyedikén tudja, hogy április nyolcadikán a meccs mikor kezdődik. Mi viszont még az idénynyitó előtt nyolc nappal sem ismertük a Haladás-meccs időpontját, ami nonszensz. Angliában július hetedikén nyilvánosságra hozták az augusztusban kezdődött bajnokság szeptember végéig érvényes menetrendjét. Hol vagyunk mi ettől? Így jobban lehetne tervezni. A Fradi ráadásul bérlő a stadionban, és itt előfordulhat, hogy bizonyos napokon, napszakokban más eseményt rendeznének: konferenciát, esküvőt, bármit. Ami nagy bevételt jelent.

Miközben a kluboktól feszes rendet követel meg a szövetség, amelynek a klubokért kellene tevékenykednie -, gyakran következetlenül, a csapatok érdekeit figyelmen kívül hagyva működik. Abban viszont következetes, hogy ha úgy véli, sérelem érte, büntet.

[Hogy mit kellene tenni], arra a szurkolók adják meg a választ. A Fradi esetében intenzív a kapcsolat a szurkolókkal, azokkal, akik regisztrált tagként vesznek részt az egyesület életében. Minapi felmérésünk például azt mutatja, hogy a drukkereink az MLSZ Fradival szembeni döntéseit több mint 80%-ban elutasítják és egyetértenek a fellépésünkkel. Jó, mondhatjuk, a drukkereink elfogultak az irányunkban, de nekünk a legfontosabb az ő véleményük. A Ferencvárosnál közel százezer szurkolói kártya tulajdonos van, és negyvenötezer olyan tag, akivel modern kommunikációs csatornákon keresztül heti szinten tartjuk a kapcsolatot.

Nem lehet sajnálni az időt, energiát arra sem, hogy hangüzenetet küldjünk, amelyben Böde Dani üzen, hogy „gyere ki a meccsünkre!” Lehet, beleöregszem, mire telt ház lesz minden meccsünkön, de az irány jó. Azért jó, mert következetes, amit az a rajongó értékel, aki korábban azt mondta, hogy azért nem jár ki, mert nincs biztonságérzete. A Fradi esetében széles körről beszélünk, 2015-ben 1.7 millió szimpatizánst talált kutatásunk és a meccseink látogatottsága is a legmagasabb itthon.

Ekkora nagyságrend mellett már minden részlet számít. A meccskezdés, a jegyár, a tisztaság, a biztonság, a kiszolgálás. Felméréseink alapján az átlagszurkolónk százhat kilométerre lakik a Groupama Arenától. Kétszáztizenkét kilométert kell megtennie azért, hogy láthassa a csapatott. Ezért nem mindegy az sem, hogy az MLSZ mikor és milyen meccsprogramot készít, azaz előre kalkulálhatót vagy foghíjasat.

Egy bérletest hogyan tudunk a foci mellé állítani, ha a tizenhét hazai meccsből jó esetben ötnek ismeri a pontos időpontját bérletváltáskor, de a további tizenkettőről fogalma sincs? Ha a bajnokink este fél kilenckor kezdődik, a szurkolónk mikor ér haza? Egyáltalán hazajut, ha vonattal kell utaznia? Hogyan tudjuk így a gyerekeket a pályák felé csábítani?

[Késő délutáni kezdéssel] ötszáz vagy akár ezer nézővel több lehetne a stadionban, de talán az összes magyar pályán, ha tervezhető lennének az időpontok és a meccsek nem a késő estébe nyúlóan érnek véget. Amúgy a kezdési időpontokkal kapcsolatos kérdés azért is fontos, mert az emberek ma már nem úgy járnak, mint régen, hogy felpattantak a 24-esre, mennek egy metrómegállót, majd vesznek egy jegyet a pénztárnál. Az interneten válogatnak a szórakozási lehetőségek közt. Jellemző, hogy meccsjegyeink felét online veszik meg. Tévhit az, hogy a mozi olcsóbb, hozzánk is eljuthatnak akár 1400Ft-ért is, ráadásul nincs olyan szektor, ahonnan ne lehetne látni.

Nem sértődtünk meg, nem vonultunk ki. Az NBI-es bizottság ülésein mai napig ott vagyunk. Orosz Pál több okból mondott le. Előfordult, hogy a közösen megbeszélt javaslat úgy szólt, hogy ‘A’, aztán mintha nem történt volna semmi, a szövetség elnöksége hozott egy ‘B’-döntést. A lemondásban nyilván szerepet játszott a bírói tévedésekkel kapcsolatos javaslatunk elutasítása, hogy a sokak által kritizált, profi játékvezetés kontrollt kapjon. A bírói tévedés benne van, de míg a szurkoló, az edző, a nyilatkozó futballista megannyi szabály szerint dolgozik, addig a fociban legfelelősségteljesebb munkát végzők szinte következmény nélkül ronthatnak. Vizsgálni kell, hogy ez a terület jól működik-e, a sportág érdekében, eladhatósága érdekében hol kell változtatni rajta.

Dehogynem baj, [hogy az előselejtezőben kiesett a csapat]. Ebbe nem csak én, a Fradi-elnök halok bele, hanem talán a riválisok szurkolói is. A BL még álom, de ma már igenis el kell jutnia a legerősebb csapatnak addig, hogy az EL-csoportkörébe kerülésre esélye legyen.

A miénk egy szerencsés klub, nálunk akkor is a bajnoki cím lenne a cél, ha az ifikkel kellene kiállni. Ha a szurkolóinkat megkérnénk, sorolják fel az ezüstöket és a bronzokat, csak legyintenének. A Fradiban csak az arany számít. A minőségi munkához megvan a háttér. Thomas Dollnak játékosként és edzőként is van neve a nemzetközi futballéletben, Ralf Zumdicknak és Theo Schneidernek is van tekintélye, és ami ugyanilyen fontos: ma a Fradi-játékos azt látja, ugyanolyan körülmények közt készítik fel, mint Berlinben vagy Brüsszelben.

A Fradi utánpótlását az alapoktól kellett újjáépíteni. Az elnöki időszakomban csak most jöhet ki talán az első olyan generáció, akik a profi csapatban is bizonyíthatnak. 14-15 éves srácok, tehát még idő kell, hogy valódi értékek lehessenek. A téli felkészülés alatt a drukkerek találkozhattak ifistáinkkal, Vargával, Csernikkel, Csonkát öröm volt nézni.

Nagy légiós-sztárt a magyar fociba nehéz hozni. Mi arra törekszünk, hogy olyan játékosokat igazoljunk, akik – nincs rá jobb szó – elmenedzselték magukat, Besic, Ramírez nálunk felépítette magát, megtalálta a karrierjének megfelelő lépcsőfokot a Fradiban, de a magyarok is, mint Nagy Ádám, vagy Dominik, tőlünk indult tovább Olaszország, Lengyelország felé. Ígéretes játékos Amadou Moutari. Vagy Kleinheisler, akinek a Fradi lehet a legtökéletesebb terep, hogy kibontakoztassa tehetségét.

Azt a jövőt építjük, [amiben a Fradi magyar játékosokra alapozhat]. A Népliget már ma is jelentős utánpótlás-centrum, és hamar eljutunk oda, hogy még több tehetségnek lehet itt minőségi képzést adni. És a minőséget értsék szó szerint, a mi gyerekeinknek, ha elmennek külföldre, nem kell szájtátva nézniük a körülményeket, mert ugyanezt idehaza is megkapják.

A [felvetett] fizetési sapka ismét kikényszeríteni azt, amit a futball támogatottsága, a sportágfejlesztés révén sikerült eltörölni: hogy bújtatott pénzeket kapjanak a játékosok. Ráadásul a mi focink kényes helyzetben van, hisz miközben idehaza arról beszélünk, hogy túlfizetik a profikat, ez a kereset nyomában sincs a külföldön elérhetőnek. A fizetési plafon az amerikai sportok védjegye: ott nem eshetnek ki a csapatok és a nemzetközi kupákról sem hallottak. Nekünk viszont
ott lesz dolgunk a bajnokság végén.

A Ferencvárosnak más sportágakban is jól kell szerepelni, a bajnok férfi és női labdarúgók mellett azt szeretném, hogy a női kézisek, a korongozók, a pólósok is a lehetőségek felső határárig jussanak. Itt az ideje, hogy legyen egy fővárosi klub, amelyik nem csak a Budapest-bajnokságban tündököl, hanem felveszi a versenyt a vidéki fellegvárakkal. A győri kéziseket, a fehérvári jégkorongosokat, a Szolnok vízilabdázóit szeretnénk magunk mögé utasítani, s eljöhet az a pillanat is, hogy a férfi kézisek is dobogóra lépnek – már az élvonalban. Ez nagy dobás lenne.

– Kubatov Gábor

(Nemzeti Sport)