Bemutatkozott jégkorong szakosztályunk új utánpótlás vezetője.

A szakosztály- és klubvezetést Almássy Kornél, Hudák Gábor és Pap Gábor képviselte a mai sajtótájékoztatón, elmondták, hogy ez egy mérföldkő a Fradi-jégkorong történelmében. Kercsó Árpád „leigazolása” egyértelművé teszi, hogy előre szeretnénk lépni. A megegyezésnek természetesen feltételei is voltak, az egyik az, hogy a létesítményhelyzetnek is javulnia kell, ami így is lesz: az FTC, a ferencvárosi önkormányzat, valamint a TAO segítségével egy szabványméretű jégsátor létesül. Röviden szóba került a Fradiváros projekt keretein belül megvalósuló jégcsarnok is, amely a több mint ötven éve várt hazai pálya megépülését hozhatja magával, a remények szerint három év múlva már ott fogadhatnánk ellenfeleinket.

Kercsó Árpád

Átfutott az agyamon, hogy gyerekkoromban a legnagyobb szerelmem a Ferencváros volt. Jégkorong és a foci főleg. Nem volt olyan meccs, aminek a szombati, vasárnapi tíz perces közvetítését ne hallgattam volna meg. Mátrai volt az első, akinek a neve megmaradt, majd jött Albert és a többiek. Akkor, ha valaki mondja, hogy itt lehetek… És reménykedtem is benne, hogy egyszer így lesz, mikor még Hudák Gáborék eljöttek Erdélybe hozzánk. De ahogy elhangzott, sajnos nem voltak meg a feltételek. Egyet sajnálok, hogy a szüleim nem élték meg ezt a napot, hogy a Ferencvárosban dolgozhatok. Anyukám mondta annak idején, amikor játszottuk a nagy meccseket a Fradi ellen: „Te most mit csinálsz?! Te, a nagy fradista, mi lesz most? Milyen világ ez?” – ez a profi világ, ők ők, én én. Örülök, hogy végül ez összejött, biztos vagyok benne, hogy nagyot, maradandót fogunk alkotni. A siker garantált, utánpótlás és felnőtt szinten is majd, minden szinten minimum döntő, ott pedig már győzni kell. Amit most elindítunk az a 2004-es korosztálytól lefele, fentebb pedig amit javítani lehet, azt ki fogjuk javítani.

Nagyon kellemes meglepetés volt, ahogy fogadtak a szurkolók, hívtak is, hogy olvastam-e a hozzászólásokat az Üllői129-en? Mondtam, hogy nem, mert korábban ezektől próbáltam magam távol tartani, mert ugyan volt sok, ami pozitív volt, de mindig akadt köztük olyan, ami aljas, irigy módon íródott. Aztán megnéztem, mindegyik pozitív volt, nagyon jól esett. De meg is értem, hiszen aki őszintén a Fradinak drukkol és eredményt szeretne, annak így kell gondolkodni. Korábban valóban mondtam, még Zalaegerszegen, hogy az lesz az utolsó csapatom, de aztán máshogy alakult, de ez itt egy más világ, itt nem egy emberen múlik minden. Én is megváltoztam már, régen más volt a hoki és a világ is, nekem pedig rövid idő alatt kellett a nulláról várat építenem, azt csak vadan, keményen lehetett. Ma már lenyugodtam, és rá is jöttem, hogy ezt halkan is el lehet érni, hiszen csak az számít, hogy milyen feladatot adok a jégen. És mondhatom, hogy a személyem egy garancia is, hogy nagyon jó játékosaink lesznek, főleg itt Budapesten. Nagyon jól fogadtak, én is mindig úgy tartottam, hogy ellenfeleim nem ellenségek, nagyon jó volt a kapcsolatom a fradistákkal korábban is, történt, ami történt a pályán, az kellett a közönségnek, de egyébként nem volt semmi probléma köztünk.