A Fradi vezetőedzője egy osztrák futballportálnak nyilatkozott.

A Bundesliga és a magyar foci nem az edzéseken vagy az edzésmódszerekben van az igazi különbség, hanem a médiaközegben. A Bundesligában nagyok a sajtó elvarásai, nap-nap után állhat az ember az újságírók előtt, Hamburgban rengeteg újság foglalkozott velem. Az edzéseink zártak, pár nyugdíjas nézi őket, nem úgy, mint otthon, ahol sorban állnak autogramokért és fotókért. Itt minden nyugodtabb, még a Fradinál is, a legnagyobb és legjobb magyar klubnál. Nem hiányzik ez a média-mókuskerék. Kicsit olyan itt, mint Angliában, ahol zárt kapuk mögött edzhetnek a csapatok. Egy héten egy sajtótájékoztató van, különben minden csendes. Németországban minden nap válaszolgatni kell arra, kinek milyen problémája van. Ez egész más hozzáállás, és élvezem, így jobban lehet a focira koncentrálni.

Sok mindenen javítani kell persze. Többektől meg kell majd válni, ahogy a nyáron is ért minket érvágás, de a klub tovább működik. Az elmúlt két és fél évben szép bevételeink is voltak, azzal, hogy felépítettünk játékosokat erősebb ligákba. Ez nagyszerű. Fontos, hogy a megfelelő embereket igazoljuk le. Ez nem egyszerű, mert nincs annyi pénzünk, mint szeretnénk. És az is igaz, hogy a kiszemeltnek kell hogy tetsszen a klub, a város és a futballunk is.

Negyedikek vagyunk jelenleg, amellyel nem lehetünk elégedettek. Az őszi szezon nagyon sűrű volt. Érkezett hat játékos, remélhetőleg most majd újra fogunk tudni támadni. Az újakkal ismét sikeres focit akarunk. Amilyen könnyű volt bajnoknak lenni tavaly, olyan nehéz idén. [Azért igazolunk németeket], mert őket jobban ismerjük, mint mondjuk egy uruguayi vagy argentin játékost, akit sokszor csak videón nézhetünk meg. Ezen felül a kontaktjaink is jobbak ezeken a német nyelvterületen, így közvetlenül beszélhetünk a jelöltekkel. Mert nyilván nem olyan könnyű valakit Magyarországra hozni, mert más tervei vannak előzetesen. De vannak, akiknek épp jól jön, hogy itt újra felépíthetik magukat. Fontos, hogy a velünk tárgyalásban lévő játékosok érzékeljék a folytonosságot és azt, hogy mit akarunk. Van, akit a német nyelvű edzői gárda, én, Ralf Zumdick és egy remek magyar pályaedzőnk vonzott ide . Azt is halljuk többször, hogy itt fejlődhetnek és pozitív dolgokat hallottak rólunk. És persze a siker esélye is vonzó. Bajnokságot, kupát nyerni a legjobb dolog, akár itt Magyarországon, akár máshol. Néha találunk bátor és jó játékosokat, akik nem alapemberek Németországban, de velünk megmutathatják mit tudnak. Vannak jó példák arra, hogy a nálunk felépített játékosok Olaszországba vagy Franciaországba kerültek 1.5-2 év alatt.

Az edzéseken az angol a közös nyelv, mindenki ezt használja. Ma már tudok csapatmegbeszéléseket tartani angolul, nem kell a tolmácsolás. Eleinte nem találtam meg a megfelelő kifejezéseket angolul, csak németül, de ma már jobban megy az angol. A játékosok azért eltanulnak tőlem egy-két német káromkodást, hallom a pályán innen-onnan.

Dollt a migránskérdésről és az abban betöltött „speciális magyar szerepről” is megkérdezték:

Érezni lehet. Másfél év után mentem át a felüljárón a vasútállomás mellett és láttam az oszlopokban álló tömegeket. Nyitottak vagyunk, nem a világ végén, követem mi zajlik Ausztriában és Németországban. A magyaroknak egyértelmű véleménye volt. Nem kell mindenben egyetérteni persze és nekem is megvan a magam véleménye.

(weltfussball.at)