A jelenleg DVTK-ban szereplő Rolin ma is érződik, hogy fradista.
– Busai Attila személyében egy korábbi Fradi-játékossal erősödtetek. Te pontosan tudod, milyen érzés eljönni a Fraditól. Hogyan élted meg?
– Lelkileg megviselt. Amikor azonban megsérültem, azzal foglalkoztam, hogy újra játsszak, úgyhogy már ez járt a fejemben. Most pedig olyan helyre kerültem, ahol megtaláltam a számításomat. Az edző, a csapat, a körülmények is kiválóak, itt tudok hosszútávra tervezni.
– Mit változtatott benned a Ferencvárosnál eltöltött idő?– A Fradiban úgy, ahogy van, kicseréltek. Emberileg is sokat fejlődtem, nagyon szerettem ott lenni, jó társaság jött össze. Az első Haladás-korszakomban nagyon félénk voltam, de a Ferencvárosnál kinyíltam. És persze a játékom is sokat fejlődött, jegyzett játékosokkal szerepelhettem együtt. Attól függetlenül, hogy nem játszottam annyit, amennyit akartam, az edzőmtől is sokat lehetett tanulni. Segítettek a többiek is, senkinek nem kell bemutatni Gera Zolit, vagy Hajnal Tomit. Felemásak azonban az érzéseim, mert sokat hibáztam abban, hogy lelkis játékos voltam. Nagyon nehezen éltem meg a kudarcokat, sokszor volt önbizalomhiányom, hogy ha most éppen nem játszom, akkor biztos azért van, mert én vagyok az egyik legrosszabb játékos. A szurkolók is kritikákat fogalmaztak meg felém, ami abszolút jogos volt, de ezt nehezebben kezeltem.
Talán az utolsó, Vidi elleni bajnokin fordult meg valami. Ott már úgy játszottam, hogy szinte biztos volt, hogy kölcsönadnak, és akkor, teher nélkül addigi pályafutásom legjobb meccsét játszottam. Ott tudatosult bennem, hogy ezt miért ne tudnám mindig? Kitől kellene, hogy megijedjek? Nyilván nem egyszerű a Fradiban játszani, mert most is látjuk, hogy a Fradi mindig leigazolja az adott időszak legjobbjait, a tehetségeket. Ha nem teljesítesz mindig 120 százalékosan, mindegy, ki vagy, egy idő után kikerülsz. Ezt nehéz volt megélni, de nagy szükségem volt rá, hogy ott játsszak, nagyon hálás vagyok a klubnak. Nyertem is egy-két címet, az ott töltött idő sokat segített abban, hogy most ilyen önbizalmam van, és kiegyenesedett a formám.
(csakfoci)
