Telt ház előtt, kiváló hangulatban, óriásit küzdve győztük le az Újpestet a jótékonysági célt is szolgáló MOL Liga találkozón.
Ferencváros 3-2 UTE
Harmadok: 2-0, 0-1, 1-1
Gólok: Tendler (+1, Dubek, Rafaj), Shinkaruk (Kiss, Szappanos), Shinkaruk (Farkas, Kovács)
Ritka az olyan mérkőzés a MOL Ligában, ahol bőven a kezdés előtt ki kell tenni a megtelt táblát, a mai ilyen volt. Ezért sajnos voltak, akik csalódottan távoztak a Tüskecsarnok pénztárától, azok pedig, akik leleményesek voltak, azért mégiscsak be tudtak jutni, a fradisták kisegítették egymást, a kezeletlen jegyek valahogy mindig kikerültek a bejárat elé. A kezdőbedobás csúszott majdnem fél órát, ugyanis a derbi előtt rendezett meccs hosszabbításban dőlt csak el, így nekünk jutott a várakozás. Ami nem is jött rosszul, hiszen sokan késtek a kaotikus közlekedés miatt.
A kezdés előtt közösen emlékeztünk Vígh Balázsra, a kivetítőre a zöld- és lila-fehér MOL Liga játékoskártyája is kikerült, a néma csendet ütemes taps követte, majd indulhatott a játék.
Küki, sosem feledünk!
Csapatunk volt kezdeményezőbb, az UTE nehezebben vette fel a ritmust, emiatt jöttek is a kiállítások, amiből rögtön az elsőt remekül játszottuk ki, így gólfelelősünknek, Jereme Tendlernek nem volt nehéz dolga a befejezésnél, szinte csak az üres kapuba kellett helyeznie a pakkot, sikerült is neki! A következő kettőt azonban elhibáztuk, ám az előnyünket így is sikerült megdupláznunk. A tizenegyedik percben Shinkaruk mattolta Silát. Ezután kivédekeztünk egy emberhátrányt, majd egy újabb fórt tudtunk le gól nélkül és már jöhetett is az első szünet.
A folytatásban aztán hatalmas nyomást helyeztek ránk a játékvezetők és az UTE is. Rögtön a második harmad elején kettős előnyben jöhettek ránk – azóta se értjük miért… -, amit nagyon fegyelmezetten „megöltünk”, ám ez sem volt elég, épp a kiegészülés pillanatában tudták mattra játszani a lilák, sikerült szépíteniük. Még kétszer kellett két perces büntetést kihúznunk, na meg a maradékot is egyenlő létszámban. Nem túlzás azt állítani, hogy szinte ki sem jöttünk a harmadból, akkor is leginkább cserére, nem csoda, hogy a statisztikába mindössze öt kapura tartó lövést lehetett feljegyezni. A védelmet és az ihletett formában védő Sevelát dicséri viszont, hogy gólt nem kaptunk, amiben sokat segített a lelátóról érkező folyamatos támogatás is.
A záró játékrészre viszont mi jöttünk ki jobban! Kicsit több, mint egy perc telt el, mikor Shinkaruk duplázott, csodálatos mozdulattal, fonákkal helyezte a korongot Sila hálójába. Ezután főleg a biztonságra törekedtünk, ami többnyire össze is jött, nem sok tiszta helyzete volt Szilassy Zoltán csapatának, abból a kevésből pedig szinte mindet megfogta Sevela, csak egyszer tudták egy védelmi hiba után szólóból bevenni a kapuját, kiszolgáltatott helyzet volt. Nem sok hiányzott egy drámai végjátékhoz sem, az utolsó két percben emberhátrányban kellett küzdenünk, időkérések, kapuslehozatal is színesítette ezeket a pillanatokat, Sevela a szurkolókat „hergelte”, hogy ebből is erőt merítsenek a jégen. Sikerült, végig önfeláldozóan küzdve sikerült behúznunk a rendes játékidős győzelmet! Ezzel a szezonban négy mérkőzésből háromszor mi bizonyultunk jobbnak a derbiken.
Ki kell emelni, hogy végig sportszerű és az eseményhez méltó hangulat uralkodott a Tüskecsarnokban, mind a lila-fehér, mind a fradista oldalon, köszönet mindenkinek, aki hozzátette a magáét, szervezetteknek és „szervezetleneknek”, fiataloknak és öregeknek. A mai nap is bizonyította, hogy ha egy irányban megyünk mindannyian, akkor csodálatos teljesítményre vagyunk képesek. És azt is megmutattuk, hogy Budapesten melyik két jégkorongcsapatnak van igazán létjogosultsága.
Greg Lindqvist
Sok játékosunknak felemelő lehetett ilyen közönség előtt játszani, nem mindennap tapasztalunk ekkora biztatást. Jól kezdtünk, az első harmadban több előnyt, s ezzel együtt a vezetést is kiharcoltuk, a másodikban viszont leengedtünk, át is vette az ellenfél az irányítást. De a záró játékrészben, s összességében a meccs nagy részében uralni tudtuk a játékot.
