Szabolcs emlékezett vissza az NBII-es időszak első idényére.

Kemenes Szabolcs

Pályafutásom legkellemetlenebb emléke a 2006/2007-es szezon, amikor a Fradival nem sikerült mindjárt a kizárás után visszajutnunk az élvonalba. Pedig olyan szépen indult… Összefogással, az ősszel 10.000 feletti átlagnézőszámmal, a vége mégis csúnya lett, az elmaradó eredmények miatt ellenségessé váltak a szurkolóink, nem sikerült elérnünk a célt. Pedig a 3. helyezett 10 ponttal maradt el tőlünk, csak épp arra nem számítottunk előzetesen, hogy a Nyíregyháza ennyire jó szezont produkál.

A Fradiban nevelkedtem, különösen érzékenyen érintett, hogy kudarcot vallottunk. 18 meccsen védtem, 16-szor nem kaptunk gólt, csak épp a Nyíregyházával oda-vissza ikszeltünk. Persze az is belefért volna, ha nincs mellette kilenc másik döntetlen. Hogy hol siklott félre az NBI felé tartó szerelvényünk? A Kecskeméttől áprilisban hazai pályán elszenvedett vereség alkalmával.

Utána lemondott Gellei Imre, akit nagyon szerettem, az volt a sorsfordító bajnoki. Azután elmérgesedett a viszony a szurkolókkal, pedig vallom, annak a csapatnak abban az atmoszférában, amely az ősszel kialakult, az első vonalban is lett volna esélye a jó eredményre és arra, hogy rendre nagyon közönség előtt futballozzon.

Sportkrém – NS