Dani szerint már a harmadik tavaszi forduló végére sok minden elválhat.

Nyilvánvalóan van az a pénz, amin az ember elgondolkodik, mérlegeli saját egzisztenciáját, a család jövőjét… De nem foglalkozom vele, hogy melyik csillag hány százmillió forintnak megfelelő összegért ír alá, tőlem nagyon távoli, és nem is az én dolgom. És mert nem tudok kínai ajánlatról, nem érdemes ezen morfondíroznom. Ha a Fradit és engem is megfelelő ajánlattal kínálnak meg, az is meglehet, hogy kipróbálom magam légiósként, de nem tartom életbevágónak, hogy külföldön focizzak.

Most annak van az ideje, hogy dolgozzunk. Az elmúlt egy hét után a mostani is az erőgyűjtésről szól, napi két edzéssel. Ez megerőltető, de ez kell ahhoz, hogy tavasszal jobbak legyünk.

Nemcsak dacosak, kellően elszántnak is érzem a társaságot, hogy újra sikeresek legyünk. Ehhez persze sok munka kell. A siker a bajnoki cím és a kupagyőzelem.

Nem tudnék örülni egy bajnoki bronznak. Nem dobnám ki persze, de csalódott lennék. Hatalmas visszalépésként élném meg. Az őszünk nem úgy sikerült, ahogyan terveztük, ennek megvannak az okai, amelyekről egyrészt nem szeretnék beszélni, másrészt már felesleges is. Azt érzem most, hogy a dac valóban dolgozik bennünk, meg akarjuk mutatni, hiba lenne minket leírni, senki ne gondolja, hogy olyan könnyű lesz tőlünk elvenni a bajnoki aranyat. Az is igaz, hogy az első három forduló után sok minden kikristályosodik. Sorrendben játszunk Debrecenben, fogadjuk a Videotont, majd az Újpest vendégei leszünk, mindjárt három kör után eldőlhet, milyen tavaszunk lesz.

Nem lehet a 2016-ban szerzett 12 gólomra, igaz sérülés is hátráltatott, ennek ellenére csak végigszenvedtem a tavaszt és az ősz is karcsúnak bizonyult. Egyénileg, csapatként is javulnunk kell, ez a kettő amúgy is összefügg.

Jót tett azonban a szünet, kipihentem magam a három és fél hét alatt, szükségem volt erre. Az egész társaság újult erővel kezdte a munkát. Van néhány új arc a tréningeken, azon vagyunk, hogy minél gördülékenyebben illeszkedhessenek be és hatékonyabban segíthessék a csapatot. A puding próbája persze az evés, a pályán, élesben derül ki, ki mennyit ér.

Egyelőre nem a DVSC- vagy az Újpest-meccsre gondolunk, hanem a BKV ellenire. De én a Megyeri úton játszanék, nem Kecskeméten. Nehogy már a lilákat a számukra is idegen pályán kelljen megverjük! Nem lesz könnyű a Szuszában, de mi másért mennénk, mint a három pontért.

(Nemzeti Sport)