Bence elmondta azt is, hogy még mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy visszatérhessen a pályára.

Az első sérülésed, 2015 nyara óta nagyon keveset lehetett rólad tudni. Mi történt veled az elmúlt másfél évben?
– Sok téves információ jelent meg, például az is, hogy elszakadt a térdszalagom. Hál’ istennek a szalagjaimmal semmi baj, a sérülésem során a térdkalácsom kiugrott. A térdkalács belső oldalán a tok elszakadt, és a térdkalácsom ízületi felszínén keletkezett egy üvegporc sérülés. A ízületi tokot megvarrták, és az ízületet kitisztították. Ezzel is edzettem, de fájdalmat éreztem, ezért fél év után sajnos egy második műtéthez kellett folyamodni. Mivel a térdkalácson lévő porchiány hajlítás során továbbra is érintkezett a combcsonttal. Még az első műtét után jártam Németországban annál az orvosnál, aki például Schweinsteiger és más labdarúgók lábát is kezelte. Ő is megnézte a térdemet, és az ő illetve az egészségügyi stáb javaslatára dr. Hangody László professzort kerestem fel, aki egy újszerű operációt alkalmazott rajtam. Megfúrták a sípcsontomat, vettek le őssejtet belőle, felvágták tíz centisen a térdemet, kifordították a térdkalácsomat, mert sajnos csak úgy tudtak egy őssejttel átitatott mesterséges vázat beültetni a defektus helyére. A térdkalács alatti ín tapadását is megváltoztatták, amit 2 csavarral rögzítettek a sípcsontomon, ezáltal a helyreállított rész kevésbé érintkezett hajlításkor a combcsonttal.

Nemrég említetted, hogy egy harmadik műtétre is sor került, most már végleg magad mögött tudott hagyni a beavatkozásokat?
– Igen, ez szeptemberben történt. Akkor a térdkalácsom már csak fájdogált, de a két csavar annyira nyomta a sípcsontomat, hogy hiába jutottam el egy szintre, vissza kellett vennem, be kellett avatkozni. Erre a műtétre egyébként is sor került volna, tehát ez nem vett el még plusz időt a felépülésemből. Harmadjára kerültem padlóra, de ebből is felállok. Januárban megyünk Spanyolországba, eljutok én is arra a szintre, hogy elkezdhetem a könnyített futóedzéseket. Azt mondták, hogy 2-3 hónapra van még szükségem. Sajnálom, hogy így alakult az életem, de úgy érzem, 23 évesen még mindig koromnál vagyok. Nagyon örülök, és nagyon köszönöm, hogy a Ferencváros így mögém állt, és hogy a barátnőm, a szüleim, a barátaim is ennyire támogatnak.

Thomas Dollal milyen sűrűn beszélsz, érzed, hogy számítanak rád a visszatérésed után?
– Thomast több mint tízszer műtötték, ezért olyan edzőm van, akinek volt ilyen időszaka. Sokat beszélgetünk, megadja a lelki nyugodtságot és vár vissza.

Milyen feladatokat végezhetsz?
– Már becsatlakoztam a csapattal való kisebb mozgásokba, zsámolyra felugrásra, kitörésekbe. Nagyon jó érzés volt, hogy újra a csapattársakkal edzhetek… Dekázni régóta tudok panaszmentesen, de még nem kerül előtérbe a labda, mert csak megvadulnék tőle. Még az ultrahangos vizsgálaton látszódott, hogy a bal és jobb lábam között van izomdifferencia. Ha ezt behozzuk, akkor a könnyített futásokat két hét múlva el tudom kezdeni. Utána előkerülhet a labda is, és a nehezebb, terhelő futások.

A jelenlegi állás szerint mikor láthatunk újra a pályán?
– Tűztem már ki célokat, sajnos eddig mindegyik megbukott, de célok nélkül az ember semmit sem ér. Most is állítottam fel újat. Remélem, hogy tavaszra pár meccsen tudok az első csapatban játszani. Szeretnék majd az NB III-ban is szerepelni néhány találkozót előtte. Csak akkor fogok visszatérni, amikor megvan a bizalmam a lábamban. Talán a szurkolók is úgy ismertek meg, hogy ha kell, fejjel is nekimegyek bárminek, belemegyek bármilyen szituációba, ezért úgy szeretnék újra a pályán lenni, ha bemerek csúszni, odamerem tenni a lábamat. Most már nem az a lényeg, hogy minél előbb, hanem, hogy tökéletes állapotban térjek vissza.

A teljes beszélgetés, amelyben Bence részletesebben is beszél arról, hogyan élte, éli meg ezt az időszakot: Csakfoci