Melinda Zürichen és Koppenhágán át érkezett meg Svédországba a válogatotthoz.

Mennyi időd volt összepakolni?
Nagyjából egy órám. Mivel a héten sok edzésünk volt, és minden nap korán keltem, ezért elhatároztam, hogy szombaton kialszom magam. Kilenc órakor felébredtem, ránéztem a telefonomra, de akkor még semmi különös nem volt, így visszaaludtam. Mire viszont legközelebb felriadtam tizenegy órakor, vagy száz nem fogadott hívás és olvasatlan üzenet villogott a kijelzőn.

Sejtetted, hogy miről lehet szó?
Miután a szövetségtől és a klubtól is sok értesítésem volt, illetve a kint lévők közül Dodó, Vica és Nada is üzengetett, hogy azonnal vegyem fel a telefont, valóban megfordult a fejemben ez az eshetőség. Novák Andrást a Magyar Kézilabda-szövetség főtitkárát hívtam vissza először, és ő mondta meg, hogy 13 órakor a reptéren kellene lennem, mert Janurik Kinga megsérült.

Milyen érzések voltak benned?
Egy órám maradt, hogy elintézzek mindent, szóval az óriási rohanásban időm se volt felfogni, hogy mi történik, csak a repülőn tudtam végig gondolni a helyzetet. Először is, nagyon sajnálom a Montenegró ellen hihetetlenül jól védő Kingát, jobbulást kívánok neki. Furcsa így, az ő kárára bekerülni, de nekem muszáj a feladatomra koncentrálni. Újabb lehetőséget kaptam, és szeretnék élni vele, ha oda kerülök. Végig edzettem az elmúlt két hetet, szinte alapoztunk, vagyis jó állapotban vagyok, de hátrányból indulok, mert nem a válogatott csajok mögött védtem, nem velük tréningeztem, ugyanakkor abszolút pozitív vagyok és mindent megteszek azért, hogy ha úgy alakul, a legjobb formámat hozhassam. Különös amúgy a sors játéka: az Eb kezdete óta volt egy érzésem, hogy készenlétben kell állnom, de csütörtök este olyan teljesítményt nyújtott Kinga, amely után úgy véltem, megvan a válogatott kapusa, és kissé lemondtam a részvételről. Az is szerencse, hogy nem mentem haza vidékre, mert akkor nem értem volna el a repülőt…

Na, és semmi sem maradt itthon a hatalmas rohanás miatt?
Dehogynem, már tudom, hogy két apróság otthon maradt, de ezek nem annyira fontosak, mint mondjuk a cipőm, amit a kézipoggyászban hoztam, nehogy elvesszen. Egyébként egész jó pakoló vagyok, gyorsan és átgondoltan szoktam megoldani a csomagolást.

Fradi.hu