Az orrtörést szenvedett csapatkapitányunkat kérdezte a sportnapilap.

Szenved?
Nem annyira, mint elsőre gondolná az ember. Különösebb külsérelmi nyomok nincsenek rajtam, csak fáj a fejem, azért jólesik feküdni, és azt sem bánom, ha nem kell lehajolnom… Így, hogy itthon vagyok, mosok, teregetek, de utána mindig le kell ülnöm egy kicsit. Szóval elvagyok, de azért le se tagadhatnám, hogy gond van.

Egyáltalán, mi történt? Élőben nem tűnt annyira veszélyesnek a helyzet.
Védekezés közben belenéztem egy könyökbe, ennyi volt az egész. Reccsent egyet, kicsit fájt, de történt már ilyen néhányszor, úgyhogy nem ijedtem meg. Éreztem, hogy folyik valami az orromból, megtöröltem a mezbe, de hát a piroson, ami rajtam volt, nem látszik a piros, úgyhogy fel sem tűnt, hogy esetleg véreznék. Még fent is maradtam egy támadásra, volt egy elég szutyok lövésem, de csak éreztem, hogy valami nem stimmel, törölgettem az orrom, és amikor a mez fehér része is piros lett, meg már a combomon is vércseppek voltak, rájöttem, hogy csak le kéne mennem egy kicsit. Erre láttam, hogy már Kovacsics Anikó is jön lefelé – na, mondom, szép, akkor nekünk kettőnknek ennyi volt?

Addigra már érezte, hogy nagy a baj?
Nem tudtam, valójában mekkora, csak azt, hogy fáj az orrom, de nem mozdult el. Éjjel hazabuszoztunk Kolozsvárról Debrecenbe, onnan egyből tovább Pestre – negyed nyolckor már a Sportkórházban voltam a fül-orr-gégészeten. Az mondjuk nem volt akkora élmény, az agyamig felnyúltak valami pálcával, de túl vagyok rajta. Aztán jött a röntgen, és az lett az egész vége, hogy védőmaszkban mehetnék az Eb-re – csak hát kézilabdában tilos védőmaszkban pályára lépni a meccseken. Azzal meg nem megyek sokra, hogy edzésen maszkban vagyok, mert ha jön a meccs, az első ellenél nyilván orrba vág. Eleve nem is a szélen játszom, ahol erre kisebb az esély, irányítóként még akkor is bármikor kaphatok egyet, ha vigyáznak rám. Márpedig ezzel nem lehet viccelni: most nem mozdult el az orrom, de ha megütik, mielőtt összeforrna, az egyből hat hét kihagyást jelent.

Ezen a ponton mit tehet egyáltalán?
Én is ezt kérdeztem az orvosoktól: hogy mit csináljak, hogy gyorsabban gyógyuljak? Szedjek dupla adag porcerősítőt? Kész vagyok bármire! De gyorsan leoltottak, hogy ez nem így megy… Szóval nem tudom, mi lesz – volt már, aki elment törött orral egy világversenyre, de minden eset más. Elvileg amíg nem tudok beállni játszani, addig is tudok majd erőnléti munkát végezni, de csütörtökön beszéljük meg Kim Rasmussen szövetségi kapitánnyal és az orvosokkal, hogy hogyan tovább, megyek, mehetek-e az Eb-re.

Amely az utolsó Eb-je is lehet, ha jól értelmeztük a minapi tévényilatkozatát.
Valóban mondtam ilyet, hiszen nem titok, hogy már foglalkoztat az anyaság, és honnan tudnám most megmondani, hogy mikor fogok szülni, és ez hogyan változtatja meg az életemet. Még sosem voltam ilyen helyzetben, és semmi garancia sincs rá, hogy szülés után lesz elég erőm vagy kedvem visszatérni, vagy hogy ugyanolyan szinten tudok majd játszani, mint korábban. Tényleg bármi megtörténhet.

Sosem volt egy letargikus alkat, de egészen könnyedén veszi a történteket.
Mit tehetnék? Valójában bosszant, ami történt, de hát kit ne bosszantana? Viszont most már nem tehetek semmit ellene. Napokon belül többet fogok tudni.

NS