Támadónk szerint ránk fért már a győzelem.

Marco Djuricin

73 percig tökéletesen játszottunk, aztán jött a szabadrúgás, és ismét gólt kaptunk. Már nem is tudom, hányadik a szezonban, egészen hihetetlen, hogy nem tudjuk kivédekezni ezeket a helyzeteket. Nem mutogathatunk a másikra, csapatszinten kell megoldanunk ezeket a szituációkat. Mindenesetre nagyon ránk fért már a győzelem, és bár a második félidőben a Honvéd feljavult, összességében megérdemelten nyertünk.

Szerencsére a szurkolók, a játékostársak és a szakmai stáb is biztatott a Haladás elleni meccs után, egy csatár önbizalmát egyébként sem rombolhatja le egyetlen rossz lövés. A Honvéd elleni gólomnál pedig nem volt nehéz dolgom, Böde Danitól remek passzt kaptam, öt méterről már rutinmunka volt a hálóba találni.

A gólt megelőző akció is mutatta, hogy nagyon jó játékosaink vannak, de tény, az utóbbi időben olykor túl lassan futballoztunk, kevésbé találtuk a ritmusunkat. Persze egyik csapat sem tudja csúcsformában végigjátszani a szezont, ráadásul mindenki a Fradit akarja legyőzni.

NS