Kézilabdás lányaink vezetőedzője beszélt a csapat jelenlegi helyzetéről.

Hogy vannak a lelkek?
Nem a legjobban, sőt, kifejezetten rosszul, persze, ez törvényszerű ilyenkor. Azzal kalkuláltunk, hogy Győrben nem mi vagyunk az esélyesek, de azzal nem, hogy Érden nem tudunk győzni. Kellemetlen pofon volt ez mindenkinek, vezetőnek, játékosnak és szurkolónak egyaránt.

Mi volt a baj szombaton?
Az első félidőben egyedül a kapus teljesítményünk miatt volt hiányérzetem. Illetve azzal sem voltam elégedett, hogy amikor négy-ötgólos előnyünknél eldönthettük volna a meccset, menetrend szerint belehibáztunk, ráadásul megbeszélt szituációkban. Épp ezért voltam annyira dühös az időkérésnél, nem értettem, miért változtatunk azon, amit megbeszéltünk, és ami már működött. A szünet után teljesen elfogytak az átlövéseink, ezzel párhuzamosan hátul könnyen meglőttek minket, összesen hatot védtek a kapusaink, miközben tíz ziccert hagytunk ki.

Mire vezethetőek vissza ezek a hibák?
Szeptember elején volt a tornánk, egészen odáig úgy nézett ki, hogy működik, amit elképzeltünk. Elég sok mindent építettünk Zácsik Szandrára, és főként az átlövő játékára, aztán kiderült, hogy hosszú ideig nem számíthatunk rá. Olyan, mintha két felkészülést csináltunk volna, az egyiket odáig, a másik pedig az óta. Rosszul érint minket a hiánya, szó mi szó – védekezésben is alapember lett volna, ezért át kellett variálni a védő felállásunkat, ez pedig alapvetően meghatározza a lerohanó játékot is. Volt „A” tervünk, lett belőle „B”, most pedig kell „C”-t is csinálnunk, mert ez nem működött túl fényesen. Igaz, ehhez az is hozzátett, hogy Kovacsics Anikó gyakorlatilag szeptember óta nem végez teljes értékű munkát, toldozzuk-foldozzuk, Nerea Penából rengeteget kivett az olimpia, a felmérések szerint is irgalmatlanul fáradt, legutóbb konkrétan tizenhárom-tizennégy percet tudott a saját szintjén jól kézilabdázni, s akkor még ott van Monori Orsi sérülése is…

Hogyan tovább?
Amint visszatérnek a játékosok a válogatottól, belecsapunk a kemény melóba, aminek később lehet eredménye. Fájó kimondani, de a következő meccsünkön nem mi leszünk az esélyesek, mert a Vardar Szkopjénak talán még erősebb az állománya, mint az ETO-nak. De ha meg kell halni, akkor azt egyenes gerinccel kellene megtenni, és ami nagyon fontos, hogy bármi is történik Szkopjéban, úgy jöjjünk ki belőle, hogy utána már jól működjön minden. Lássuk be, kisebb csoda lenne ott nyerni, ezzel kalkuláltunk is, de azt is tudjuk, hogy a szurkolóinknak nagyon nehéz lesz megélni ezt a három meccset. A pozitívum, hogy ezzel túl leszünk az idény három legnehezebb feladatán, a negatívum pedig a győri utolsó tíz perc, valamint az érdi vereség.

Talán még jókor is jött a válogatott szünet?
Ha nem lenne szünet, akkor biztos, hogy nagyon dolgoznánk, igaz, akkor meg meccsek lennének…

Mennyire tartasz attól, hogy a vereségek hatására görcsössé válik a csapat?
Nincs az a sportoló, aki ettől ne válna görcsössé, ezért közösen, egymást segítve kell megoldanunk a helyzetet. Óriási szükség lenne a sikerélményre és a szurkolóink támogatására, hogy visszatérjünk arra az útra, amin korábban együtt értük el a sikereinket.

Fradi.hu