Vladan címvédéssel búcsúztatná aktív pályafutását – a Fradi-katonával a sportnapilap beszélgetett.

Ahhoz képest, hogy tavaly, de idén nyáron is már-már abbahagyta a futballt, legutóbb az Újpest ellen kezdett. Ez ám a karriervégi karrier.
Szerencsére a klubban is azt akarták, hogy maradjak, én pedig örömmel hosszabbítottam az előző két nyáron. Tudták, lehet rám számítani, ha egy percre, hát egy percre, ha kettőre, kettőre, ha egy egész meccsre, akkor úgy. Mindenki látja, hogyan dolgozom az edzéseken, jól ismer az elnök és az edző, tudják, mindegy, hogy a tribünön, a kispadon vagy a csapatban jut nekem hely, a küzdést egy pillanatra sem adom fel. Ha megadatik, hogy játsszam, mindegy, hogy a Gyirmót vagy az Újpest elleni meccsről van szó, én örülök, ez Csukics. Még akkor is, ha az Újpest ellen azért más futballozni.

Amikor úgy tűnt, nem kötnek önnel újabb szerződést, elkeseredett?
Nem nagyon volt rá időm, mert az edzéslehetőséget mindkét nyáron megkaptam. Tavaly új helyzetet teremtett az MLSZ ajánlása, az alapján tíz külföldit foglalkoztathatott a magyar kupainduló, nem lehetett tudni, jön-e tizedik légiós. Végül Somália és David Mateos távozott, betölthettem a felszabaduló helyet. Az idén pedig hat labdarúgót delegált az EB-re a Ferencváros, Cristian Ramírez a Copán szerepelt, nem voltunk elegen, Thomas Doll felajánlotta, eddzek egy hónapig a csapattal, azután eldől, kellek-e. Én pedig edzettem és edzettem, keményen, ahogy szoktam, a tréner pedig jelezte, miután jó erőben vagyok, megfelelő formát mutatok, jó lenne, ha egy szezont még vállalnék. Még szép, hogy vállaltam, mert én ezt a klubot valamiért a pórusaimban érzem. Egyszerűen imádom. Minden egyes tagját, alkalmazottját, szurkolóját.

Ennek szól akkor a szenvedélyessége, ami a padon, illetve a gyepen egyaránt áthatja?
Egyrészt ösztönösen fakad belülről, ez a szerb mentalitás. Másrészt tényleg mindent megtennék a Fradiért. Előfordul, hogy borzasztóan játszom, egyetlen passzom sem sikerül, de küzdök, amíg csak bírom.

Csakhogy tud irritáló is lenni, ahogy igen teátrálisan mutatja ki az érzelmeit, mondjuk a kispadról vagy a lefújást követően.
Egyvalami vezérel, hogy mindent megtegyek a klubért, a csapattársakért, a drukkerekért. Ha a kispadon ülök, egyfajta tehetetlenség kerít hatalmába, felgyülemlik a stressz, így vezetem le. De nem szokásom átszólni a másik kispadnak. Oké, kivéve az Újpest elleni meccseket, de hát tényleg más, ott elszabadulnak az érzelmek, olykor az indulatok, bár azokban a kilencven percekbe szerintem ez is belefér. Minden mozdulatom, reakcióm szívből jön, ez Csukics.

A játékvezetőkkel hogy áll?
Nincs velük problémám.

Csak mert mintha kevesebbet engednének meg önnek. Mondjuk nem éppen kisasszonyjátékot szokott bemutatni, de olykor mintha a szokottnál erélyesebben figyelmeztetnék a kisebb faultoknál is.
Szerintem is előfordul ilyen, van, hogy könnyebben megkapom a sárga lapot, de normális a viszonyom a bírókkal.

Azért olyanra is akadt példa, hogy a kelleténél durvábban lépett oda.
Pedig sosem lépem át a határt. A futball férfias játék, férfiak küzdenek férfiak ellen, azt szeretem, ha egymásnak feszülünk. Nézzük meg Angliát, ott állandó a test test elleni harc, a szabályokon belüli kemény szerelési kísérlet, én is ezt szeretem, ez az én játékom. Ez…

…Csukics. Hanem az említett szerb vérével különösen nehéz lehetett megélnie a keserű klubnyarat.
Ne feledjük, a válogatottjaink nem nagyon készülhettek velünk, volt, aki hét napot edzett a csapattal, így mentünk bele a BL-selejtezőbe. Ez persze nem lehet kifogás, főként hogy a harmadik nyáron estünk ki idő előtt, és az albán ellenfelet minden problémánk ellenére búcsúztatni illett volna. Azt azonban kijelenthetem, még egy olyan kvalifikáció sorozat nem lesz, hogy egy Tirana-szintű csapat kiejtsen bennünket. Hogy pontosítsak, akkor nem lesz, ha tanulunk az esetből.

Csakhogy a Fradi azóta sem idézi az előző szezonbeli formát.
Azt azért tegyük hozzá, az a Ferencváros az utóbbi 15-20, nem is tudom, hány év legjobbja volt. Kitűnően játszott a csapat, tényleg minden összejött nekünk a szezonban. Az ősszel azonban egyfelől minden csapat 20-30%-kal többet nyújt ellenünk, ami persze természetes, mi vagyunk a Fradi, a címvédő, másfelől pedig sokat számít, hogy válogatott futballistáink nem tudtak pihenni, illetve a csapattal végigdolgozni a nyarat, márpedig tudom, a megfelelő fizikai felkészítés nélkül nem lehet júliustól decemberig hat hónapot magas szinten futballozni.

Pedig van még meccs bőven az ősszel.
Ezért is fontos, hogy a maradék nyolc őszi bajnokin csapatként működjünk, minél jobban. El kell érnünk, hogy a Vasas és a Videoton véletlenül se lépjen meg, lehetőleg persze mi legyünk előttük. Aztán jöhet a téli felkészülés, ami után nekivághatunk a címvédő tavaszunknak, mert más célunk nem lehet, mint ismét bajnokságot nyerni.

Az utolsót Vladan Csukiccsal a sorban?
Igen. Ez az utolsó szezonom. A klubban szeretnék maradni, mert tényleg nagyon fontos nekem. És az is, hogy ne lúzerként, hanem győztesként hagyjam abba a játékoskarrieremet.

NS