Marcóval beszélgetett a sportnapilap.

Túl van a tizedik bajnokiján és az ötödik gólján – egyszersmind a beilleszkedésen is?
Nagyon jó srácok közé kerültem, olyan társaságba, amelyet kiváló csapatszellem jellemez, Emir Dilavert ráadásul gyerekkorom óta ismerem. Futballszakmai szempontból ugyanakkor jelent némi nehézséget, hogy az ellenfelek rendre 6-7 emberrel védekeznek, a kontrajátékra törekszenek, nem mindig egyszerű így megtalálni a rést. Szerezhettem volna több gólt is az ötnél, bár nem hiszem, hogy szégyellnivaló a termés.

Mennyivel lenne elégedett a szezon végén?
Nem tudom megmondani, meddig jutok el, a lényeg, hogy nyerjük meg a meccseinket, és Böde Danival együtt minél többször betaláljunk.

A labdákat eleinte a Dunában rugdosta.
Valóban. Az SV Donauban kezdtem el játszani, egy kis bécsi klubban, ott edzősködött az édesapám. 24 évesen térdsérülés miatt fel kellett hagynia az aktív futballal, trénernek állt, később a Rapidban is az edzőm volt.

Ilyen előfordul a futballban, az már kevésbé, legalábbis Bécsben és Budapesten, hogy valaki a zöld mezt a lilával cserélgesse.
Az azért túlzás, hogy cserélgettem, de valóban, 13 évesen az Austriába igazoltam, triviális okból. A Rapid edzőpályája egy órára volt az iskolámtól, az Austriáé pedig 15 percre. Ám aztán visszatértem.

És melyik színt szereti jobban?
A zöldet. Magyarországon is.

Nem sokkal később viszont országot kellett váltania.
15 évesen a Hertha hívott, úgyhogy nem volt az kényszer, bár a beilleszkedéssel meg kellett küzdenem. Ha nyelvi problémák nem is adódtak, mégiscsak új országba kerültem, távol a családtól, barátoktól, egyedül maradtam, az azért eleinte kemény volt. Ám már nyolc éve külön élek az otthoniaktól, úgyhogy megszoktam. Sokat tanultam Berlinben, amúgy pedig a mai napig legjobb barátom is a német fővárosból való.

És megadatott önnek, hogy együtt szerepeljen a klub magyar ikonjával.
Dárdai Pál tényleg az, a pályán pedig bestia volt, a szó pozitív értelmében. Az utolsó évét töltötte akkor a Herthában, de néhányszor futballoztunk együtt. Nekem eleve megtisztelő volt, hogy 17 évesen profi szerződést kínáltak. Nem Pál az egyetlen magyar, akivel egy csapatban játszottam, a Sturmban Szabics Imre is klubtársam volt.

Otthon érezhette magát. Hanem a Championship, az angol labdarúgás merőben más élmény lehetett.
Mindenki Angliában akar futballozni, tényleg varázslatos a stadionok hangulata, a futballt övező rajongás, London csodás város, de a Brentford játékosaként tapasztalhattam, mennyire megterhelő liga a Championship. Három-négy naponta játsszák a bajnokikat, egy szezonban 46-ot, a meccsek kőkemények, a játékvezetők mégis jó, ha egy félidő alatt négyszer fújnak a sípjukba. De legalább meg lehet tanulni a talpon maradást.

Akkor ezért is kifogásolta az Újpest elleni bírói ítéletet, ami a hajrában góltól fosztotta meg?
Azt a megmozdulásomat Angliában bizonyosan nem fújják le. A Championshipben sokszor szimpla fault, ami máshol kiállítást ér. Emlékszem, az Ipswich ellen játszottunk, amikor az egyik csapattársamat úgy megrúgták, hogy eltört a lába. A vétkes sárga lapot kapott. Az persze nem baj, ha az NBI-ben védik az embert, de talán lehetne több test-test elleni küzdelmet engedni.

Mi győzte meg a nyáron, hogy a Fradiban folytassa?
A Brentfordban egy hosszú sérülésem megnehezítette a helyzetemet, a Ferencváros képviselőivel tárgyalva, Thomas Dollal beszélve és a klubban járva azt éreztem, érdemes a Fradiba szerződnöm.

Dárdai vagy Szabics véleményét nem kérte ki?
Nem, de beszéltem Muhamed Besiccsel, akivel Berlinben egy suliba jártam és persze Emir Dilaverrel is, mindketten kapacitáltak, hogy a Ferencvárosba igazoljak.

Azért nyilván az is megfordult a fejében, hogy a BL vagy az EL főtábláján szerepelhet új klubjával.
Persze, szerettünk volna eljutni valamelyik csoportkörbe, nagy csalódás, hogy nem sikerült, de minden helyzetből fel kell állni, és most már azért dolgozunk, hogy a következő nyáron eredményesebbek legyünk. Egyértelműen a bajnoki cím megvédése a célunk, noha tudom, a Videoton több jó játékossal erősített. Sok múlik azon, decemberig hány győzelmet aratunk, nem kérdés, hogy minden meccset megpróbálunk megnyerni.

NS