Támadónkat kérdezte a sportnapilap.

Radó András

Kisebb combsérüléssel bajlódtam, ám augusztus elején úgy tűnt, magam mögött hagytam. A Vasas elleni hazai bajnoki hetében panaszmentes voltam, minden gyakorlatot a társaimmal végeztem, nem éreztem fájdalmat. Aztán következett a meccs előtti bemelegítés, és ugyanannál a mozdulatnál, amelynél a megelőző napokban semmi problémám sem volt, egyszer csak belenyilallt a lábamba a fájdalom. Jobbnak láttuk nem kockáztatni, utána pedig ismét rehabilitációs munka kezdődött.

Minden futballista játszani szeret a legjobban, de elfogadtam Thomas Doll döntését. Erőnlétben nem voltam azon a szinten, amelyen a csapattársaim, és a formámon is éreztem a kihagyást. Ezen akkor tudok a leghamarabb javítani, ha folyamatosan a pályán vagyok, de mivel nem voltam 100%-os állapotban, nem lett volna értelme kitenni a meccsterhelésnek. Persze nincs olyan labdarúgó, akit beneveznek a meccsre, és ne akarna pályára lépni.

Ha 90 percet nem is bírtam, bíztam benne, hogy 20-30 percet azért kapok, végül az Újpest ellen egy félidő jutott nekem, a szünetben álltam be. Nagy iramú meccset játszottunk, de úgy érzem, jól sikerült beszállnom, hamar felvettem a ritmust. Igyekeztem segíteni a csapatnak, nagyon sajnálom, hogy elmaradt a győzelem. Hogy hátrányban jobb-e beállni, vagy a biztos vezetés tudatában? Igazából mindegy, mert a cseréktől mindig azt várják, hogy lendületet vigyenek a játékba.

Kemény, pörgős edzéseink vannak, de ránk is fér a munka, mert fejlődnünk kell. Azt mindenki tudta, hogy sokkal nehezebb lesz megnyerni a bajnokságot, mint az előző szezonban, azért az mégsem normális, hogy 21 pontnyi a különbség az első és a második helyezett között. Ezúttal szorosabb a versenyfutás, sajnos az előző idényhez képest túl sok gólt kapunk, ezen mindenképpen javítanunk kell. Fontos, hogy csapatszinten is fejlődjünk, és minél előbb átvegyük a vezetést a tabellán. Eddig nem mutattunk meggyőző játékot, mint az előző idényben, de mindössze három pontra vagyunk a listavezető Vasastól, úgyhogy csak rajtunk múlik, megvédjük-e a címünket.

NS