Klubunk új játékosával beszélgetett a sportnapilap.

Mennyire sikerült összebarátkoz­nia a népligeti kapufákkal?
Régről ismerjük egymást, így nem kellett bemutatkozni, röviden ennyi a viszony

És azt milyen megszokni, hogy most már a zöld és a fehér szín határozza meg az életét?
A vízilabdás életemet mindenkép­pen. Nekem tetszik a zöld és a fehér, külön és egyben is, de még furcsa a szememnek – azonban ez nem tart sokáig.

Ezerszer járt már a Népligetben, viszont milyen volt Fradi-játékos­ként belépni az uszodába?
Nagyon jó érzéssel töltött el, tetszik, hogy ilyen környezet vesz minket kö­rül. És nemcsak a fizikai környezetre, az infrastruktúrára gondolok, hanem például a stábra is. Nagyszabású építkezés folyik, szakmailag is, ez felfelé ívelő történet, és én jó maga­san lévő pontján léptem be.

A felfelé ívelés miben csúcsosod­hat ki?
Az attól függ, hány évben határozzuk meg.

Három évre írt alá…
…és persze mindenki az eredmé­nyekre kíváncsi, hogy mit érhet el ez a Fradi. Bár a hivatalos állásfoglalás az, hogy a három sorozatban legalább egy döntőt játsszunk, én már ebben a szezonban szeretnék nyerni valamit. Erre a legnagyobb esély a Magyar Ku­pában van, a bajnokságban az érem­szerzés öröm, ha döntőbe jutunk, az bravúr lenne. A Ferencváros már látatlanban – a játékosok és a stáb ismeretében – is sokat fejlődött, de a legtöbbet az élcsapatok közül nekünk kell azon dolgoznunk, hogy homogén társaság legyünk, hiszen itt van a legtöbb új játékos. Viszont nemcsak a Fradi, az összes többi ellenfelünk is erősödött vagy nem gyengült az előző szezonhoz képest. Minden idők legcsalódottabb negyedik helyezettje lesz az a csapat, amelyik lemarad a dobogóról, mert nagyon éles a ver­seny a Szolnok, az Eger, az OSC és a Fradi között, szinte egyenlő eséllyel indul azért, hogy első legyen.

Mik a személyes céljai a Ferenc­városnál?
Néha úgy érzem, meg kell újulnom, másrészt pedig úgy fogalmaznám meg, hogy le kell vetnem azokat a láncokat, amelyeket az évek során magamra raktam, vagy rám raktak.

Milyen láncokról van szó?
Hadd ne beszéljek erről többet. De ezért mondom, hogy nem feltétlenül megújulni kell, hanem előhozni azt, ami bennem van.

Ebből az tűnik ki, hogy szó sincs semmiféle levezetésről.
Semmiképpen.

Talán ez az első eset, hogy gyen­gébb klubba igazol, mint amilyet elhagy.
Rijekából hazajönni Szolnokra sem volt ilyen értelemben előrelépés, de Szolnokról a Fradiba jönni valóban na­gyobb különbség, ha az előző idény­beli eredményeket nézzük. Viszont ami lehet ebből a csapatból, az még több is lehet a három év alatt, mint Szolnokon volt.

A válogatottbeli játékát mennyi­ben befolyásolhatja, segítheti a klubváltás?
Nem tudok erre válaszolni.

Lesz-e egyáltalán válogatott?
Tényleg nem tudok rá válaszolni. Örü­lök, hogy van idő ezen gondolkozni, mert nem egyszerű a döntés, lehet, nem is én hozom meg, bizonytalanok a körülmények, a szövetségi kapitány személye sem dőlt még el. A Fradit illetően is a szezon korai szakaszában vagyunk, a válogatott kapcsán pedig még inkább.

Az olimpia után három hét szüne­te volt, mennyire sikerült feltöl­tődnie?
Szeretik az edzők három hétnek mondani, mert ők úgy számolják, hogy az utolsó meccs után mennyi idő telik el az első klubedzésig, de ez igazából két és fél hét volt. Ezt csak a tárgyilagosság miatt mondom, nem panaszkodom, kipihentem magam és feltöltődtem, vártam, hogy elkezdjük az edzéseket.

Említette, hogy korán van még, ezért ne is rohanjunk előre a sze­zonzárásig, de ha két hónap múl­va újra leülünk beszélgetni, mivel lenne elégedett?
Akkor leszek elégedett, ha élvezem a játékot, és jól megy a csapatnak.

NS