Új holland beállósunkkal beszélgetett a sportnapilap.

Egy hete fradista – a többiek neveit megtanulta mostanra?
Az elején voltak nehézségeim, mert ugye ellenfélként én mindenkit a vezetéknevén ismerek, és amikor jöttek a becenevek, hogy Zizi meg Szani meg Szeki, gondolkoznom kellett, hogy épp kiről is van szó. De mostanra ismerek mindenkit – azt hiszem…

És azt is tudja már, melyik a tiltott szín?
Miután az első ferencvárosi napomon megjelentem lila ruhában? Hogyne tudnám. Elek Gábor azonnal elkapott, és közölte, a pályán hibázhatok bár­mennyit, az benne van, viszont lilában nem szeretne többet meglátni. Úgyhogy ehhez tartom magam.

Akkor a legfontosabb tudnivalót elsajátította.
Szerencsére ennél többet is tanulhatok Gábortól. Nagyon sokat segít, bár a vicceit még csak ritkán értem, és inkább a lányok próbálják elmagyarázni, min nevetünk. De az arcán látom, amikor valamivel megtalál. Az látszik, hogy jó a hangulat a csapatnál, de az is, hogy nagyon komolyan veszi mindenki a munkát.

Ezért jött a Fradiba?
Hat évet játszottam Németországban és valami egészen újat szerettem volna ki­próbálni egy olyan csapatban, amelyik a Bajnokok Ligájában is messzire juthat, na meg egy olyanban, amelyik egy igazi családhoz hasonlít, összetartó, szoros közösség – amilyen a Ferencváros. Az előző csapatomban a végén már kilenc különböző országból érkeztek játékosok, itt Nerea Penát leszámítva mindenki magyar, de még ő is beszéli a nyelvet.

Ön is fogja előbb-utóbb?
Jövő héten kezdem a tanulást!

Bátor vállalás, akárcsak az ideiga­zolása egy teljesen új országba, közegbe, életbe. Nem fél?
Dehogynem. Elvégre nem tudhatom, hogyan fogok boldogulni a nyelvvel, az új játékstílussal, a szokásokkal. De nyitott leszek mindenre, igyekszem mindent megtanulni, amit csak lehet, és ha így sem jön össze, akkor is legalább megpróbáltam. De eddig úgy érzem, nagyon jó helyen vagyok.

A hétvégi Elek Gyula-kupán végül is a legjobb játékosnak választották…
Igyekeztem jól bemutatkozni, meg nem is volt nehéz dolgom annyiból, hogy például Szucsánszki Zita vagy Nerea Pena nagyon jól játsszák meg a beállót, szóval csak jó helyen kellett lennem és várnom a labdát. Egyébként ez is az egyik oka annak, hogy ide szerződtem: a Thü­ringernél inkább az átlövések voltak fontosak, de itt igazán kibontakoz­hatok.

Védekezésben is?
Egészen mást védekezünk, mint akár Hollandiában, akár Németországban, szóval igencsak koncentrálnom kell a védelem közepén, hogy ne azt csináljam, amit korábban megszoktam, hanem amit itt kellene – még nem is sikerül mindig, sőt. De szerencsére Szekeres Klára mellettem nagyon mo­tivált, egyfolytában irányít, ráadásul ő beszél a legjobban a csapatból angolul, mindent elmond, amit esetleg nem értek. Meg én úgyis a gyilkos típusú védő vagyok: megyek, ütök. Az elmúlt két évben azért fejlődtem ebben is, de még van hová.

Ha nem kíméli az ellenfeleket, kedvelni fogják a drukkerek.
Azért hátha kedvelni fognak más miatt is… Tavaly a Fradi ellen játszottunk a Bajnokok Ligájában, épp sérült vol­tam, de azért eljöttem a csapattal, és leesett állal figyeltem, micsoda őrült hangulat volt a csarnokban. Biztos vagyok benne, hogy ha az embert ennyien buzdítják, az csodálatos érzés – nemsokára meg is tapasztalhatom. Már alig várom!

NS