Krisztiánnal beszélgetett a sportnapilap.

Megy a nagy tesztháború, hogy melyik módszer az üdvözítő a fizikai állapot minél pontosabb felméréséhez, s feltételezzük, Németországban Lisztes Krisztián is a Bernd Storck használta laktát-teszt alapján dolgozott.
Igen, minden nyári és téli felkészülés előtt elvégeztük, az alapján döntötték el, milyen pulzusszámmal fussuk az állóképességünket fejleszteni hivatott hosszú távokat. A laktátteszt jó visszajelzés az edzőknek, hogy se túl, se alul ne terheljék játékosaikat. Én például amikor Stuttgartból Brémába szerződtem, egy grúzok elleni válogatott meccsen megsérültem, s a kihagyás miatt a nyári laktátteszten gyengébb eredményt produkáltam, pluszedzésekre volt szükségem. Amúgy pedig minden klub nyilvántartja az adatokat, mielőtt a Werder leigazolt, tudta, milyen laktáteredményeket produkáltam kilencvenhétben, kilencvennyolcban, kilencvenkilencben. A futball persze összetettebb egy laktáttesztnél, Stuttgartban is akadt, aki ebben alulteljesített, mégis nagyszerűen játszott.

Csak nem Kraszimir Balakov?
Nem, ő mindenben rendkívül jó volt. Az állóképessége, gyorsasága és labdaügyessége is messze az átlag feletti volt, nyilván ez a ritka. Az azonban biztos, megfelelő alap-állóképesség nélkül nem lehet folyamatosan jó teljesítményt nyújtani.

Mit mutatott Lisztes Krisztiánnál a fenti „szentháromság”?
Az állóképességemmel igencsak bajlódtam. Éppen a teszteknek hála azonban javult. Itthon futottuk a ligetköröket, mindenki azonos tempóban próbálta, küzdöttünk a Cooper-teszttel, amelyen sosem értem el a háromezerkétszáz méteres szintet. Stuttgartban azonban a laktátteszt alapján Ralf Rangnick beállított a száznegyvennégyes pulzusszámra, azzal kellett egy órát futnom. Ez egy kellemes futás, de alaposan javult
tőle az állóképességem. Márpedig ez mindennek az origója. Brémában már eljutottam arra a szintre, hogy azt érezzem, annyit bírok futni, amennyit csak akarok, nem kell spórolnom az erőmmel, megcsinálhatom a letámadásokat, vállalhatok több beindulást, labda nélküli mozgást, márpedig ez a felismerés, illetve ennek az állapotnak az elérése hihetetlenül meg tudja növelni az ember önbizalmát. Huszonnyolc éves koromban jutottam el azonban ide. Tíz év kellett ahhoz, hogy a tizennyolc évesen még a leggyengébb futók közé tartozó Lisztes Németországban a legjobban futók csoportjával tarthasson.

Mert itthon nem készítették fel megfelelően?
Ezt nem állítom, mert ma is úgy gondolom, jó edzők foglalkoztak velem, de itthon nem volt honos az a módszer, ami kint igen. Valószínűleg lehetett volna fejlődnöm a több, megfelelő pulzusszámon teljesített hosszú távú futással.

Vagyis nem profin edzették, csak nem akar senkit sem megbántani.
Maradjunk annyiban, valóban fontos a szakszerű munka. Egy példa… Ralf Rangnicknál megvolt a penzum, hogy mennyit, milyen iramban fussunk a téli-nyári pihenőnk alatt, csak hát én úgy gondoltam, kicsit gyorsítok. Száz¬negyvennégy feletti pulzusszámmal futottam a nyári szünetben, ami azt eredményezte, hogy fáradtan tértem vissza Stuttgartba. Két hét kellett, mire a kívánatos fizikai szintre hoztak, szóval a jó szakember elengedhetetlen.

Csakhogy az alapján, hogy még mindig nem lepik el a magyar klasszisok Európa futballpályáit, olyan nagyon jól továbbra sem dolgozhatunk az utánpótlásban sem. Szóval nem oda kellenének inkább a kiváló német trénerek?
Annak örülök, hogy a Ferencvárosban Theo Schneider irányítja az utánpótlásban folyó munkát, Nagy Ádám újbóli felfedezése mellett számos remek elképzelést valósított már meg, a német tudást, szemléletet képviseli, de hogy korosztályonként német edzők foglalkozzanak a gyerekekkel, szerintem nehezebben kivitelezhető. Egyrészt a kluboknak németországi fizetést kellene garantálniuk az idecsábított szakembereknek, s ezt nem képesek vállalni. Másrészt a gyerekeknél lényeges szempont a közös nyelv, sokat kell velük beszélgetni, a pedagógia is a felkészítés része. Ugyanakkor miközben vannak szerencsére fiatal, magukat képező, ambiciózus magyar trénerek, néhány német edző bizonyosan jót tenne, látjuk, felnőttszinten mennyit érnek.

Ha már itt tartunk, meglepte a válogatott Eb-szereplése?
Hogyne. Én reálisan optimista ember vagyok, de az, hogy a továbbjutáshoz ilyen jó futball társult, meglepett. A németes munkamódszerekben, precizitásban láthatóan lehet bízni, pozitív hatásai már megmutatkoztak. Reméljük, nincs megállás.

NS