Korábbi játékosunk azt is elmondta, hogy Ramírez miatt felment benne a pumpa.

– Kissé illetlen volt.
– Mire gondol?

– A meccs hajrájában Gera Zoltánnak adott kötényére…
– Azt az adott helyzet hozta. Természetesen nem az volt a célom, hogy utána elmondhassam magamról, „bebőröztem” a nagy Gera Zolit. Tisztelem őt annyira, hogy ilyesmi meg se forduljon a fejemben. Az ominózus szituációban nem is azt néztem, ki áll velem szemben, hanem azt, hogyan vihetem tovább a labdát. A végén egyébként megbeszéltük a dolgot Zolival, mosolyogva adott nekem egy baráti taslit. Ennyi járt.

– Az első félidő végén olybá tűnt, nem váltak országos cimborákká Cristian Ramírezzel.
– Csakugyan nem. Nem értettem, mit akart. Már az sincs rendben, hogy visszaránt, amikor köze sincs a labdához, de hogy még rám is lépjen… Felment a pumpa, nem tagadom. Azt sem, hogy hibáztam, amikor viszonoztam a „kedvességét”. Nem lett volna szabad felvennem a kesztyűt, megérdemeltem a sárgát. Tanulnom kell ebből.

– Duplázhatott volna – ha nem Dibusz Dénes áll az ellenfél kapujában.
– Dénes pécsi srác, én paksi gyerek vagyok, sok csatát megvívtunk már. Klubtársak is voltunk, ismerjük egymást, különösebb meglepetéssel egyikünk sem szolgálhat a másiknak. Az ország egyik legjobb kapusának tartom Dénest, nem véletlenül a válogatott tagja. Ezt bizonyította annál a lövésemnél is, amelynél visszahúztam a labdát a rövid sarok irányába. Tízből kilenc kapus elvetődött volna a hosszúra – kár, hogy ő jelentette a kivételt.

– Elégedett az egy ponttal?
– Ha azt veszem, hogy a bajnokcsapat ellen szereztük, akkor igen, ha viszont abból indulok ki, hogy a helyzetek alapján közelebb álltunk a győzelemhez, kevésbé lehetek az.

Teljes beszélgetés: NSO