Világ- és Európa-bajnok birkózónkkal beszélgetett a Sportkrém.

Szóval rögtön intőt kapott az első középiskolai napján?
Elég szerencsétlen kezdet volt. Pedig mindössze annyi történt, hogy megettem egy almát, a csutkát pedig a kukába akartam dobni. Sajnos rosszul céloztam, a gyümölcs maradéka a szemetes helyett a folyosón landolt, és persze éppen akkor sétált arra az igazgató. Nem is tudtam, hogy ő a diri, csak annyit láttam, hogy egy mogorva öregúr magához hívat, és kérdezi, hogy otthon is ezt csinálom-e?

És ezt csinálta?
Dehogy! Néhány csínytevésem volt, de összességében jó gyerek voltam. Egy-két kisebb verekedésben benne voltam, a bátyámmal is sokat gyűrtük egymást, de mivel 8 évesen már birkóztam, a pluszenergiáimat a szőnyegen vezettem le.

Azért a tanulásra is maradt energiája a sport mellett?
Közepes tanuló voltam, többnyire tanárfüggő volt, hogyan teljesítettem az adott tárgyból. A fizika például nem tartozott a kedvenceim közé, ám a tanárunk élvezetesen, poénokkal megspékelve magyarázta, így nem esett nehezemre figyelni. Ám a magyarórákon hiába ültem az első sorban, olykor elaludtam. Szerencsére a tanárnő tolerálta, így amikor az óra közepén felriadtam, és a térdemmel hangosan belerúgtam a pad aljába, csak annyit mondott, hogy semmi gond, nyugodtan aludjak tovább.

Talán már akkor is az olimpiáról álmodozott?
A kezdetektől nagyon céltudatosan készültem arra, hogy profi birkózó válik belőlem, de a három olimpiáról akkoriban még valóban csak álmodozhattam.

Az edzőtábor unalma

Jó néhány évvel ezelőtt Romániába, a hegyekbe, 2000 méter magasra vonultunk el, az ablakból pedig néhány bokron kívül semmit nem láttunk. Télen legalább lehetett szánkózni, de nyáron három hétig megölt minket az unalom. Egyezer kikapcsolódásként a szobatársammal elindultunk túrázni, s végül három óra gyaloglás után elértünk egy kis üdülőfaluhoz, ahol legalább patakot és embereket láttunk. A háromhetes edzőtábor végén érezhető volt a feszültség, akkor már nagyon figyelni kellett, hogy ki kinek és mit szól oda.

Ha valaki tételesen felsorolja önnek, mennyi lemondással jár az ötkarikás játékokig, valamint a világ- és Európa-bajnoki aranyakig vezető út, akkor is belevág?
Ha 15 éves fejjel tudtam volna, mi vár rám, talán nem kezdek bele, de most azt mondom, semmit sem bántam meg. Olyan tájakra jutottam el, amelyekről a többség csak álmodik, és talán a magyar himnusz is többet jelent az élsportolóknak, mint az átlagemberek jelentős részének. Amikor a dobogó tetején állva hallgattam, rájöttem, hogy azok a pillanatok és érzések minden szenvedést megérnek.

Most pedig az utolsó nagy dobásra készül.
33 vagyok, közel sem biztos, hogy négy év múlva is a legjobbak közé tartozom majd, bohóckodni pedig nem szeretnék a szőnyegen. Az évek során a sérülések sem kerültek el, alig van olyan testrészem, amelyet nem kellett műteni, úgyhogy remélem, Rióban sikerül feltenni a koronát a pályafutásomra. Nem mondom, hogy az olimpia másnapján azonnal bejelentem a visszavonulást, egy ideig még biztosan versenyzek, de nem valószínű, hogy Tokióban ismét szőnyegre lépek.

Ennyire utálja a fogyasztást?
Nem ez a fő ok, de ez is benne van. Sajnos azon birkózók közé tartozom, akiknek legtöbbször négy-öt kilónál is többet kell leadniuk a soros versenyre, ami nem leányálom. Az embernek megvan a megszokott bioritmusa, ha a reggeli kimarad, már morcosabbak vagyunk. El lehet képzelni, amikor egy hétig marad ki a reggeli, és az utolsó nap már vizet is alig ihatunk. Olyankor én is visszahúzódóbbá válok, kevesebbet beszélek, ingerlékenyebb vagyok, szerencsére a kritikus időszakra ezúttal Rióban kerül sor.

Akkor az ön által annyira imádott fagylalt már régóta tiltólistán szerepel?
Nem, arról képtelen vagyok lemondani. Szerencsére azzal nincs különösebb gond, hiszen két gombóc fagyi feleannyi kalóriát tartalmaz, mint egy tábla csoki. Az ország tele van kiváló cukrászdákkal és fagyizókkal, a legutolsó napokat leszámítva egy-egy gombóc azért belefér. Ugyanakkor hiába lehet a felkészülésünk központjában, Tatán, az egyik nevelőedzőm cukrászdájában kapni az ország legjobb somlói galuskáját, a sütemények már hetek óta tiltólistán vannak.

Te szedd! Mozgalom

A Gyál határában fekvő területen szedtük össze a szemetet, s egészen elképesztő volt látni, miket dobálnak el az emberek. Többek között műanyag zacskókban heverő állattetemeket, gyógyszeres üvegeket és összetört televíziót is találtunk. Attól félek, hogy amíg van, aki ezeket összeszedi, addig az emberek többségében nem tudatosul, hogy egyszerűbb lenne nem eldobálni a hulladékot.

Az édességek vagy a család hiányzik jobban a felkészülés utolsó heteiben?
Bár a személyes jelenlétet semmi sem pótolhatja, szerencsére a kamerás telefonoknak köszönhetően mindennap láthatom a páromat, Andit, valamint a 2 éves fiamat, Petit. Naponta beszéltünk egymással, így azért könnyebb volt elviselni a hiányukat.

A fia mennyit fog fel abból, amikor olykor meglátja apját a TV-ben?
Amikor elmentem edzésre, azt hajtogatta, hogy apa focizik. Aztán hamar elmagyaráztuk neki, hogy más a helyzet, apa ugyanis birkózik. Nem igazán érti még, mi történik, bár Andi mesélte, hogy amikor legutóbb a videóimat nézte, a kiságyban fetrengve próbálta utánozni a mozdulatokat. Ki tudja, talán később még jobban érdekli majd.

Szeretné, ha idővel két kiváló Bácsi Péter nevű birkózója lenne a magyar sportnak?
Örülnék, ha érdeklődne a sportág iránt, ha túlszárnyalná a sikereimet, de nem erőltetem majd. Ha a birkózást választja, többet tudok segíteni neki, hisze a dobásokat meg tudom mutatni, a tökéletes rúgótechnikát viszont nem. De akárhogy is dönt, mindenben támogatom majd.

Azért fel lenne adva neki a lecke, ha idősebb Bácsi Péter aranyat nyerne Rióban.
Nem is titkolom, hogy a legfényesebb éremért utazom az olimpiára. Utálok veszíteni, úgyhogy csakis akkor lennék elégedett, ha minden meccsemet megnyerném, ami ugyebár az első helyet jelentené. Aztán meglehet, a bronzérem megszerzése után is úgy érezném, hogy mindent kiadtam magamból, és a legtöbbet hoztam ki a versenyből, de az biztos, hogy most nem írnám alá az ezüstérmet. Pekingben az elődöntőben és a bronzmeccsen is hatalmasat hibáztam, eldobtam az érmet magamtól, Londonban pedig az első meccsen megsérültem, így fel kellett adnom a versenyt. Bízom benne, hogy most megmutathatom, mire vagyok képes valójában.

A tisztán küzdő birkózók közé tartozik, de ha csak bőrtépéssel, fülmorzsolással és fejeléssel lehetne aranyat nyernie, bevállalná?
Igen. Azért a fogyások tükrében ez nem olyan nagy ár az aranyért.

Babják Bence – Sportkrém / NS