Dominiket kérdezte a sportnapilap a Honvéd elleni mérkőzés után.

Tud őszintén örülni a Honvéd el­leni győzelemnek?
Nem. A lelkünkön picit kön­nyítettünk a szombati győzelemmel, de pontosan tudjuk, nagyon sokat kell meg tennünk ahhoz, hogy visszaszerezzük a szurkolóink és a futballszerető emberek bizalmát, amelyet a Partizani Tirana elleni kieséssel elveszítettünk.

Mennyi időbe telik, mire túlteszik magu­kat a kudarcon?
Erre meg nem tudok válaszolni. Az biztos, hogy a Bajnokok Ligá­ja-kudarc még hosszú hónapokig ott lesz a szurkolók és a játékosok fejében. Ugyanakkor nem kesereghetünk a végtelenségig, megpróbálunk minél hamarabb továbblépni, ez pedig csak akkor sikerülhet, ha az előző szezonban mutatott játékkal visszacsalogatjuk a nézőket a lelátóra, és szállítjuk a győzelmeket.

Az előző idényben látott futball­nak a nyomait sem lehetett felfedezni a Bozsik-stadionban.
Ezzel nehéz lenne vitatkozni, ugyan­akkor érthető, ha egyelőre keressük önmagunkat, hiszen szerdán hatal­mas pofonba szaladtunk bele. Még nem sikerült feldolgozni a kiesést, sőt azt sem mondhatom, hogy a kispestiek legyőzésével egyensúlyba kerültünk. Maradjunk annyiban, hogy most vagyunk nullán, innen kell elkezdeni ismét építkezni.

Csak a szurkolók hite veszett el a Partizani Tirana el­len, vagy némileg az önöké is?
Mi, játékosok is ne­héz napokon vagyunk túl, de azért vagyunk sportemberek, hogy minél előbb kilábaljunk a gödörből, és vis­szataláljunk ahhoz a játékhoz, amellyel az előző idényben megnyertük a bajnokságot.

Az első lépést mindenesetre megtették, legyőzték a Honvé­dot. Mivel voltak jobbak, mint a kispestiek?
Csupán egy góllal. Tudtuk, hogy nem lesz szép mérkőzés, a Honvéd ellen mindig kemény meccseket játszunk, és hát a Partizani elleni 120 perc a lelkünkben és a testünkben is nyomot hagyott. A játékunk mi­nősége hagyott kívánnivalót maga után, látszott rajtunk a fáradtság, ugyanakkor pozitívum, hogy ilyen előzmények után is megszereztük a három pontot – mindent megtettünk a győzelemért. Én is próbáltam a legtöbbet hozzátenni a csapat játékához, de eleinte nem tudtam felvenni a ritmust. Szerencsére a gólpasszom után megjött az önbizalmam, igyekeztem többet vállal­kozni, de érzem, hogy nekem is újra fel kell építenem magam az albánok elleni kudarc után.

Mi lesz a legfontosabb feladat a hétvégi, Diósgyőr elleni bajnoki előtt?
Ezt nem tudom megmondani. Csak annyi bizonyos, hogy lesz egy he­tünk kipihenni a közelmúlt történé­seit. Profi sportolóként ugyanakkor kötelességünk százszázalékos erőbedobással készülni a Diósgyőr elleni bajnokira, minden tekintetben készen kell állnunk a meccsre.

NS