Új hátvédünk elmondta milyenek az első benyomásai és megismerhetitek azt is honnan jött és milyen embernek tartja magát és mivel foglalkozik a focin kívül.

– Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy a Fradi keres téged?

– Mindig öröm, ha érdeklődnek az ember iránt. Tudtam, hogy Thomas Doll itt dolgozik és az a vélemény szakmai körökben Németországban, hogy nagyon jó és eredményes munkát végez.Tudtam, hogy egy nagy múltú klub és ahogy utánanéztem a mostani helyzetnek és pozitív dolgokat láttam. Beszéltem Mateoval (Pavlovic), aki nagyon szereti ezt a klubot és Kleinheisler Lacival és ők is mind nagyon jó dolgokat mondtak.

– Csapatunk egyik nagy játékosa Lisztes Krisztián játszott a Werderben is, emlékszel-e rá valamennyire és találkoztál-e vele itt Budapesten?

– Gyerekként a Weser stadionban szurkoltam neki és ünnepeltük a csapatot és Krisztiánt, szerencsére már itt is találkoztam vele és egy nagyon kellemes embernek ismertem meg.

– Mik az első benyomásaid?

– Nagyon szívélyesen fogadott úgy a csapat, mint az egész szakmai stáb. Az edzéskörülmények nagyon jók, szép a környezet. Kicsit később jöttem, így azon kell dolgoznom, hogy a lemaradásomat mielőbb behozzam.

– Mik az erősségeid?

– Természetesen elsősorban a védekezés az erősségem, a párharcok és a fejpárbajok, a területek lezárása. Megpróbálom a támadásépítést is segíteni.

– A szurkolóink szeretik tudni azt is, hogy milyen emberek bújnak a Fradi mezébe, te milyen személyiségnek tartod magad?

– Nehéz kérdés. (Nevet.) Azt gondolom nyitott vagyok, aki az új kihívásokat lehetőségként éli meg és olyannak fognak látni a szurkolók is, aki 100%-osan mindent belead.

– Egy kistelepülésről, Bührenből származol, én sem hallottam róla korábban, de ahogy utánanéztem látom, hogy büszkék rád, mint a település leghíresebb szülöttjére, mit kell tudni erről a településről, milyen emberek lakjék?

– Jól tudod, valóban onnan származom. Nem csoda, hogy nem hallottál róla, hiszen egy 1500 fős kistelepülésről van szó Észak-Németországban. Nem egy nagy város, de nagyon családközpontú, ahol olyan emberek élnek, akik két lábbal a földön járnak, A szüleimnek egy helyi gazdasága van, én is ott nőttem fel és dolgoztam gyerekként. Örülök és büszke vagyok, hogy az egész falu büszke rám.

– Úgy tudom, hogy az Oldenburgi Egyetemen sportmenedzser szakra jártál, szeretnéd folytatni a tanulmányaidat?

– Ti mindent tudtok rólam. (Nevet.) Valóban végzem az egyetemet, nem tudom mit fogok ezzel kezdeni a későbbiekben, természetesen most elsősorban a focira koncentrálok, de szeretném képezni magam. Elsősorban a sportmenedzsment érdekel, de az is lehet, hogy egyszer átveszem a családi gazdaságot.