Pólósunk csalódott, hogy nem került be a szűk keretbe, de megtiszteltetésnek veszi, hogy további feladata van a válogatott mellett és legjobb tudása szerint fog segíteni.

– Szervusz, Marci! Gratulálok neked ehhez a fölényes győzelemhez, és a három gólodhoz is! Milyen érzés volt ma itt játszani?
– Köszönjük szépen! Nagyon jó érzés volt, és remek hangulatot teremtettek itt a fürdőzők, szurkolók, helybéliek, úgyhogy nagyon köszönjük nekik a buzdítást! Nagyon magabiztosak voltunk, elsősorban védekezésben, és abból építkeztünk támadásban. Ehhez a fölényes győzelemhez az is kellett, hogy tegnap játsszunk két edzőmérkőzést a brazilokkal, amiből a délelőtti szintén ugyanilyen sima volt, viszont a délutáni meg nagyon szoros. Az az eredmény felpaprikázott minket, és a legjobb tudásunkra szükség volt, hogy ilyen sima győzelem legyen.

– Mennyire volt furcsa, hogy ma ezen a meccsen három center játszott a magyar csapatban?
– Igen, már a montenegrói edzőtáborban is három centerrel játszottunk minden mérkőzésen. Nyilvánvalóan ez a hosszú felkészülés során a centereknek könnyebbség, hiszen mire elérkezünk az olimpiára, Pufinak és Kis Gábornak a legjobb állapotban kell lennie – úgyhogy ez valószínűleg ezt a célt szolgálja.

– Milyen érzés lesz neked felszállni a gépre, „edzőpartnerként”?
– Egy sportembernek ugye mindig az a célja, hogy olimpián szerepeljen, emiatt csalódott vagyok, hogy nem lehetek benne a tizenháromban. De ez már a múlt, és most már valamilyen szinten a jövőre kell gondolni. A magyar válogatott és a magyar nemzet is megkívánja azt, hogy sikeres olimpiai szereplésünk legyen, és ha most nekem ebben az a feladatom, hogy a két centert egy kicsit tehermentesítsem a felkészülés során, akkor ez ugyanolyan megtiszteltetés, és a legjobb tudásom szerint fogok eljárni. Reméljük, hogy ez így lesz a legjobb.

VLV