A magyar válogatott szövetségi kapitánya nyilatkozott – „sokat kell dolgozni, ennyi az egész„.
Érdemes még elolvasni az Index és az MLSZ összeállítását is, további érdekességeket tartalmaznak ezek az interjúk is.
– Számunkra óriási meglepetés az a gyors és látványos fejlődés, amelyen a magyar válogatott néhány hónap alatt keresztülment. Hogyan csinálta, Storck úr?
– Nem egyedül csináltam: teammunka eredménye minden. Különösebb titok pedig nincs. Sokat kell dolgozni, ennyi az egész.– Miként fogott-fogtak hozzá?
– Csakis azzal az elhatározással láthattunk neki a feladatnak, hogy versenyképessé tegyük a csapatot. Ehhez mindenekelőtt meg kellett győzni a játékosokat: igenis, eredményes lehet a vállalkozás, ha mindenki hisz a sikerében, s – ennek megfelelően – maximális energiát fektet a közös cselekvésbe. Szerencsére a játékosok amilyen fegyelmezettek, olyan fogékonyak voltak, ennek nyomán lépésről lépésre javultak.– Fizikailag? Taktikailag?
– Így is, úgy is. Technikailag szintén. A játék sebességében ugyancsak. Nem volt könnyű, mert a magyar labdarúgók mikor találkoznak afféle gyorsasággal, amilyen Cristiano Ronaldóé? De konzekvensek maradtunk attól fogva, hogy az oslói pótselejtező előtt kaptunk egy hetet a közös előkészületekre a szövetségtől. Az MLSZ-nek amúgy sokkal tartozom, mert teljes szabadságot adott nekem és a stábomnak. A válogatottal együttműködésben álló sportszergyártó cégről már nem mondhatok ennyi jót…– Ezt hogy érti?
– Hagyjuk… E gyönyörű pillanatokban nem ez a fontos.– Eufóriában van?
– Nem, de örömmel tölt el, hogy Magyarországon tömegek verődnek össze kiáltozni, énekelni, ünnepelni az Eb-szereplést, a veretlenséget, a csoportelsőséggel együtt kivívott továbbjutást. Magam reális vagyok, és nem is szeretem, ha rólam szól a történet. Merthogy valóban nem rólam: a csapatról szól.– Milyennek látja most az együttesét?
– Abban a tekintetben különlegesnek, hogy mi nem tizenhárom-tizennégy, hanem húsz játékost foglalkoztatunk. Azaz nálunk nincsenek tartalékok; vagy éppen hogy vannak. Egyébként pedig – a nagyokhoz képest – outsider a válogatottunk: mi nem tudjuk dominálni a meccseket, mint a legjobbak. Viszont egy-egy mérkőzésen kiegyenlíthető a hátrány, ha szisztematikusan gyakorolunk. Néha olyankor is, ha nem. A portugálok ellen az utolsó húsz percre – a védekezés biztonsága miatt – átálltunk az 5–4–1-es rendszerre, amelyet soha nem próbálgattunk a tréningeken. Ám úgy ítéltem meg, ezek a labdarúgók már eljutottak oda, hogy megoldják a szokatlan feladatot. S az abszolúte éles helyzetben nem is keltettek csalódást.– Diszkrét megfogalmazás… Elvégre – nyugodtan állítható – világszínvonalú mérkőzést vívtak a lyoni 3-3 alkalmával.
– Engem ez nem ért váratlanul, láttam a kerettagokat edzéseken. Nem akarok megbántani senkit sem, de nem úgy mozogtak, mint az NB I-es találkozókon.– Már akkor is a mennybe megy a csapattal együtt, ha a belgák nyernek vasárnap a nyolcaddöntőben…
– Meglehet, ha Alaba lövése a bal kapufáról befelé pattan az osztrákok elleni mérkőzés első percében, akkor a pokolra megyek. A labdarúgásban nüanszokon múlik sok minden. Ezért sem a belgák elleni vasárnapi meccs a legfontosabb, hanem az, hogy annyi bizonyosan kiderült: van jelenünk, lehet jövőnk.
