A tegnapi interjú kimaradt részei, amelyben a szezonról és Péter terveiről is szó esik.

Szépen beindult a gépezet, miután két éve kiesett csapatával az NBIII-ból: tavaly az U19-esekkel, most pedig a harmadosztályban szerzett aranyérmet.
Valóban, sikeres két év van mögöttünk, de nem felejtem el, hogy az is én voltam, akivel akkor kiesett a csapat. Megerősödtem a kudarctól, rengeteget tanultam belőle, sok tapasztalatot gyűjtöttem, és most nagyon boldog vagyok, hogy bajnokok lettünk.

Végül három ponttal előzték meg a Mosonmagyaróvárt, de egész tavasszal az élen álltak.
Az erőnléti edzőnk kiszámolta, 252 napot töltöttünk az első helyen, és ez óriási fegyvertény. Érdekes, a szezon elején féltem kicsit, a bentmaradást szerettük volna mindenképp kiharcolni, aztán jól kezdtünk, és ugyebár evés közben jött meg az étvágy. Akkor viszont már semmi áron nem akartuk elveszíteni az aranyérmet. Volt, hogy sok ponttal vezettünk, de akadtak nehéz periódusaink is, ráadásul tovább növeli a siker élményét, hogy tavasszal mindössze kétszer játszottak vissza az első keretből – ki is kaptunk mindkétszer. Tizenhárom, tizennégy játékos alkotta olykor a keretet, ezért az U19-ből is kellett fiatalokat felhívni, de ők tizenhét évesen is megállták a helyüket.

Kielégíti, hogy évről évre az NBIII-ban épít új csapatot?
Szép kihívásnak tartom, közben pedig formálódom edzőként, folyamatosan tanulok, kurzusokra járok, képezem magam. Az az álmom, hogy egyszer a Ferencváros kispadjára ülhessek az NBI-ben, azért dolgozom becsületesen, hogy ez valóra váljon.

NS